Ebben az esetben ki a hibás?

Kész van, vége van, lassan már egy hónapja elmúlt - viszont engem nem hagy a gondolat nyugodni, hogy valóban én vagyok-e a házisárkány, vagy azért mégsem én vagyok a hibaforrás, a s**r, szemét nő. A legjobb barátnőm szerint én vagyok a köcsög, viszont sokan(!) férfiak is velem értenek egyet, csak nem tudom, hogy komolyan gondolják-e, vagy csak így akarnak bevágódni nálam, hiszen néhányuknak tetszem vagy szerelmesek belém elvileg...

Szóval érdekel több ember véleménye, olyanoké, akik nem ismernek minket, nem ismernek engem. Megosztom a történteket, nyilván az én szemszögemből van írva, de mégis...Nektek van a dologra, és csak a dologra rálátásotok, nem befolyásol semmilyen alapinformáció rólam vagy a másik félről, szóval kedves idegenek, pls leírni az igazat! :D

Bár távkapcsolatban éltünk a barátommal, nagyon sokat voltam náluk, szinte vele éltem(én a közelben tanultam, suli után egy 45 perces vonatozással meg tudtam oldani, hogy náluk kössek ki, alapból meg 200 km van köztünk, csak ez a pesti főiskolás létem miatt nem látszott)

Márciusban jöttünk össze, a március és az április olyan volt, mint valami kiba.... tündérmese. Aztán jött a május. Nyilván én is szerettem volna, ha szervez velem programokat, mint még márciusban(áprilisban meg PlayIT-en voltunk együtt), de nem vagyok nagyravágyó. Csupán az is elég lett volna, ha lejön velem a tóhoz, vagy sétálni, vagy akármi, vagy mittudomén, a turult megnézzük ketten, sütünk szalonnát(amihez én tudtam volna vinni alapanyagokat, itthon van minden, ugyanis van kertünk, és szalonnát minden évben kapunk kóstolóba rokonok disznóvágására) Szóval ja, a szobában voltunk, de sokszor ott is úgy, hogy ő játszott, én meg vagy a hugával játszottam, vagy én is LoL-oztam ugye, de külön meccsben voltunk. XDD

Amikor nem voltam náluk, mindig jártak el két haverjával (+ másokkal, de az mindig változó volt, kit vittek még), jó, a kocsival ingyen vitték, nem kérték rajta számon a benzin árát. Random Velence, random Balcsi, random Budapest azok után, hogy nekem mindig azt mondta, hogy ő ki nem jön az utcára se, mert nem akar emberekkel találkozni, akiket utál. Lel. Amikor én itthon voltam, akkor amúgy nem zavart, hogy ezt csinálja, hiszen hagy menjen velük, szórakozzon, én is mentem volna, ha lett volna kivel.

Egyébként az a két srác igen is jófej, akikkel eljár, semmi bajom velük, sőt hálás vagyok nekik, hiszen ők az utolsó napig kitartottak mellettem, mondták a páromnak, hogy maradjon velem, mert velem megfogja az Isten lábát - hiszen igazán, őszintén szerettem őt. Nem azt kértem, hogy fényűző étterembe vigyen, vagy vonatozzunk fel Pestre és ott vegyen még vonaljegyet is meg ilyesmi, hogy kimetrózzunk a Dunához, csak azt, hogy kettesben járkáljunk el, töltsünk EGYÜTT időt, és ne csak EGYMÁS MELLETT.

Persze játékosan rákérdeztem, hogy legközelebb velem is eljön-e, azt mondja sz*pika, mert addigra újra lesz teamranked. LoL-osok tudják, miről van szó. Én magam is játszom, szeretek is, fogok is streamelni, amint meglesz a jobb neten(szólj július 1. <3), de amikor elutazok valakihez, akkor nem azt akarom egész nap b...ni. Napi 2 meccs persze belefér.

Na egyszer elmentem hozzájuk 6 napra, abból 3...olyan volt, mint előtte, de utána gyanúsan elkezdett mellőzni, nappal játék, este buli, amúgy én vendég voltam ott, nem laktam ott, VENDÉG VOLTAM aki HOZZÁ ment. Na, egyszer Balcsira mentek le és nem hívott, pedig gondolhatta volna, hogy lehet, hogy nekem is tetszene... Aztán megmondta, hogy a haverjának a csaja ezen nem akadt ki, de az mondjuk otthon is volt, úgy, mint most én is itthon vagyok, ahol lakom, anyámmal...Nem mondjuk a barátom családjánál vendégként. Meg azért az járt el a csávójával is, voltak együtt még kicseszett Budapesten is... Ekkor volt egy ominózus estém(nem csak ezért az egyért, hanem azért is, mert kiderült, hogy gondolkozik a szakításon mert ugye elolvasta az fb-met...erről később), hiszti meg minden, ami elég durva lehetett, de ahhoz képest, amit haverok mesélnek nekem, hogy az ő csajuk mit nyom le kisebb dolgokért, még diszkrét is volt. Ő hazajött, de utána megint lelépett, nem maradt ott velünk. Utána mondta, hogy ő ilyennek nem akarja kitenni a családját, de mégis otthagyott, csak akkor már tartottam magam. Nehéz volt ugyan, még picit remegtem este, de próbáltam mosolyogni meg azt mutatni, hogy minden rendben, a démonjaim lenyugodtak.

Közben kiderült, hogy elolvasta a Facebook beszélgetéseimet is, de ilyen 4 héttel azelőttiekre is kitért. Nem flörtöltem más sráccal, de amikor először összevesztünk, akkor azért leírtam a barátnőmnek, hogy mocskos érzés a szerelem, és talán jobb lenne nélküle élni, a szeretett személyt meg elfelejteni...(Mindezt úgy, hogy folyton mondta, hogy a kapcsolat alapja a bizalom - pedig én bíztam benne, a mai napig biztos vagyok benne, hogy nem csalt volna meg, de szerintem nem csak az lehet hiba egy kapcsolatban, nem csak a megcsalás eshet rosszul)

Hiszti terén még az is hibám volt, hogy ugye amikor rossz kedvem volt, féltem, depis voltam, azt hajlamos voltam egész társaságra átragasztani, mondjuk teamspeak-en idegesítő voltam, vagy a figyelemvágy, vagy a szeretethiány, vagy konkrétan a 'meg akarok halni' cuccos. Ezen mondjuk azóta már változtattam, nem terhelek senkit már a fájdalmammal, aki csak azt nem mondja, hogy 'hééé gyere mondd el, meghallgatlak.' Most már tudom, hogy ők is próbálják jól érezni magukat azon a nyamvadt játékon, és nem arra kíváncsiak, hogy [nevem helye] olyan bizonytalan, mint a sz*r, és épp rajta van az emósagyf**z.

Amúgy amikor megpróbáltam exemmel valamit normálisan megbeszélni, és itthon voltam, akkor utána hanyagolt fb-n, pedig tudom, hogy nyomta a Facebook-ot, csak ő ugye...Nem akarta megbeszélni, inkább dacból nem írt. Pedig én igyekeztem nem lecseszősen, hanem a lehető legszebben fogalmazni. Ja, és amikor megsértődött, még én pitiztem neki cuki képekkel meg ilyenek...Többször is leírva, hogy én nagyon szeretem, és nem haragszom igazán, de az a dolog mégiscsak jobb lenne másképp.

Ami még nekem hibám volt, az az, hogy hajlamos vagyok túl negatív lenni(mondjuk mellette közel sem voltam negatív...mert ő boldoggá tett), illetve mivel elkényeztetett vagyok(és vendégségben is ritkán jártam), nem voltam valami házias, azonban ahogy megtudtam MÁSTÓL(!) hogy ez a páromnak nem tetszik, azonnal igyekeztem változni, sőt előtte is sokszor csináltam neki kaját meg ilyesmik... Kevés dolgot tudok megcsinálni, de ez a jövőben változni fog...Azt a keveset viszont jól.

Első kapcsolatom volt amúgy, és mivel nem voltam soha randomtervezős, eljárós típus, eleinte nem értettem, miért nem tudja mondjuk már péntek délután, hogy szombat este Velencén lesz, de egyre inkább elfogadtam. Hiszen azt tudtam, hogy megcsalni nem fog, mert az elveibe ütközik. Nem is igazán az fájt, hogy eljár a haverokkal, hanem az, hogy ha mással mindent, akkor velem miért semmit.

Ő milyen volt, amikor eljött hozzám? Semmilyen, mert sose jött, először az volt a kifogás, hogy nincs pénze, de kérhetett volna az apjától, aki biztos, hogy adott volna neki rá, ha kérte volna. Nagyon odaadó apja van, igazából exem is olyan, hogy hatalmas szíve van, és még az utolsóját is odaadná másnak, csak valahogy...én, a szeretett nő voltam az, aki mégis mindig a háttérbe szorult. Utána az anyja elmondja, hogy a fia fél az én anyámtól, és utána már ő sem tagadta a dolgot...De basszus, akkor is illett volna idejönni, nekem is jól esett volna, meg minden... Ha a haverjai megpróbálnak neki tanácsot adni, akkor instatiltás(így szabadult meg egy régi havertól, aki amúgy rendes, meg egyik osztálytársától, akivel az ominózus vitájuk óta újra beszélnek egyébként, hát ő biztos tud olyat, amit én nem, ha bocsánatot érdemel) Szóval idk.

Voltak hülyeségei, az biztos, de én akkor is imádtam, sőt, a mai napig jó emlékként él bennem ez a kapcsolat, hiába romlott el májusban, és én végig meg akartam beszélni. Lehet írni, hogy nem szeretett, és igazából...Én nem tudom, ez-e az oka, de ha biztosra tudnám, hogy nem szeretett, nem lelkesedett irántam, akkor maradéktalanul megérteném, hogy már nem törődött velem. Ő azonban még a kapcsolat végi utáni héten, amikor elmentem az ottmaradt cuccaimért, akkor is mondta, hogy a mai napig szeret, de nem akar szeretni, illetve annyira szomorú volt, hogy olyan szomorúnak még nem láttam embert. Végig tudta tartani magát, hűvösnek mutatkozni, ha azt látta jónak - igazából akkor először láttam ilyennek.

Valóban akkorát hibáztam, vagy csak túlreagálta?

Ti megbocsájtottatok volna nekem?

Illetve a helyemben elhagytátok volna exemet, vagy küzdöttetek volna a jóért?

Szerintem mindketten hibáztunk, de b**szus, egyikünk sem hibázott akkorát, hogy ne lehetett volna megoldani, főleg hogy szerettük is egymást. Sokan mondják, hogy ne sírjak utána, meg hogy találok mind a tíz ujjamra ilyet, de ennek ellenére én sajnálom ezt a kapcsolatot és őt sem tudom utálni, nem tudok rá haragudni. Makacs volt, dacos volt, de szeretettel emlékszem rá...