Mi lesz a jövőben, fog velünk törődni, vagy csak eltűnik?

Párommal 1 éve voltunk együtt, amikor egy hétvégére ő elment rokonaihoz, én maradtam egyedül. (Mindig is viharos volt a kapcsolatunk.) Azon a hétvégén kiderült számomra, hogy kisbabát várok, neki nem mondtam el, hanem személyesen akartam meglepni a hírrel, sokszor hangoztatta, hogy ő szeretne családot, így meg se fordult a fejemben a reakciója: ledöbbent, és egyből azzal jött, hogy nem tudja, az övée a gyerek tutira (hozzáteszem, nem csaltam meg, alkalmam se volt rá, meg nem vagyok olyan,és ő ezt tudja). Elgondolkoztam, hogy mi lehet a valódi ok, ami miatt próbája tagadni a picit a hasamban, később erre is fény derült: azon a hétvégén ő kitalálta, hogy szakít velem és már nem szeret (soha se volt egyszerű a kapcsolatunk, de kitartottunk egymás mellett).

Teltek a hetek, hónapok, még egy fedél alatt lakunk, de nagyjából ennyi az egész kapcsolatunk, az elképzeléséhez tartja magát, hogy nem biztos benne, hogy az övé a pici, sokat veszekszünk, a hasam pedig nő.

Legutoljára megállapodtunk abban, hogy 2 hetet még maradok, és utána költözöm csak el. A legalapvetőbb témák vannak csak az asztalon, az érzésekről nem beszélünk.

Tegnap este sírt, de nem kaptam rá választ, hogy miért. Eltávolodtunk egymástól, azt mondta, hogy ha elmegyek, akkor:

-anyagilag támogat miket

-a picit nem szeretné látni egyszer sem.

Persze az ő szavára nem lehet adni, amit mond, az semmit se jelent nála, ennyire már ismerem, és ezt többször is bizonyította, hanyag és nem foglalkozik a dolgokkal. Jellemző rá, hogy túlon túl feszíti a húrt, illetve, hogy amit mond, azt nem tartja be.

Én szeretném, ha foglalkozna a kicsivel, végül is az apja, és egy gyereknek szüksége van az apjára. (ebbe nem megyek bele).

Hamarosan letelik a két hét, és annyi kérdés van bennem, most akkor tényleg nem akar minket sohasem látni a jövőben, igaz az amit mondott, hogy fog anyagilag segíteni (ez neki nem probléma).

Hozzáteszem, most is csak muszájból jön el velem az orvoshoz, pénzzel nincs gond.

Lelkileg viszont nem törődik a picivel, nem érdekli a baba (pedig még néha most is mondja, hogy az álma egy baba).

Engem már szerintem utál, mert én olyan vagyok, hogy szóvá teszem a dolgokat és ebből veszekedés lesz, nem megyek bele a részletekbe.

Egyszerűen nem tudom mi lesz, fogom valaha még látni, meggondolja-e valaha magát, megbánja-e, hogy ennyire nem törődött velünk, megjön-e valaha az esze, észre veszi-e valaha, hogy ő is rontott el dolgokat, lesz-e valaha valami kapcsolat közöttünk, nem párkapcsolatra gondolok.