Ket es fel eve vagyunk egyutt es most kovetkezne egy "kis ido" (2 ev) kulon. Mukodhet? Velemenyek?

#7es vagyok, vagy a 9.13as, ahogy tetszik.

Természetes, hogy félted, de ahogy előttem is írta valaki, én is azt vallom: ha arra gondolsz, hogy elveszíted, hogy most milyen rossz lesz, stb, akkor az fog bekövetkezni. Ha rossz érzéseid vannak miatt, hogy elmegy, akkor rosszul is fog alakulni a dolog, hisz az Univerzum megadja amit kérsz, de nem tesz különbséget, hogy az jó vagy rossz dolog. Ami napi szinten benned van érzés, azt fogod viszontlátni az életedben. Ha boldog vagy, akár ok nélkül is, jó dolgok történnek, de ha görcsölsz, ideges vagy, aggódsz akár a kapcsolat miatt, akkor az fog megtörténni.

Az, hogy első kapcsolat vagy sem semmit nem befolyásol, nekem párom már a 4., mégis félteném, de nem állnék az útjába. Próbálnék folyton arra gondolni, hogy később nekünk lesz jó, és elképzelni a közös jövőnket.

Ez neked is egy jó lökés lehet, hogy képezd magad, érd utol teljesítménybe, hogy később utána tudj menni, ha esélye lesz kint elhelyezkedni. Tanuld a nyelvet, amit választottál, tanuld a szakmád, igyekezz a legjobb lenni, hogy később utána tudj menni, és ezzel is ösztönözd arra, hogy maradjon kint.

Azért, szerintem indokolatlanul kemények veled itt a válaszolók. Nem azt kérdezted, hogy hogyan akadályozhatnád meg, hogy elmenjen, hanem, hogy hogyan lehetne ezt az időt átvészelni. Szerintem nem önzőség, hogy hiányolod a szerelmed, akit mostantól 2 évig jó, ha 4 alkalommal fogsz élőben látni... Belegondolok, én is szomorú lennék és hiányolnám. Sőt, én is féltékeny lennék és félnék, hogy mi van, ha...? Ettől még nem leszel önző. Ezek teljesen természetes gondolatok, és őszintén, ha valakinek ilyen helyzetben ez nem jutna eszébe, hát, az vagy nagyon szerencsés, hogy ENNYIRE bízhat benne és az érzéseiben, vagy nem is igazán érdekli, mit csinál a másik. 2 év baromi hosszú idő.

Nyilván nem "töröd le a szárnyait", csak ugyanazt csinálod, mint a 7es pasija, aki annyira szid téged- jelzed neki, hogy szomorú vagy, de támogatod. Nem is értem, honnan jött ez a nagy agresszió belőle, hogy te itt ártasz neki és nem is vagy jó barátnője :D Ne vedd magadra kérdező, nincs igaza. Egy szerelmes ember nyilván nem boldogan ugrálva fogja várni, hogy szerelme tárgya elmenjen a világ másik felére, és majd csak félévente lássa pár hétre.

Nehéz lesz, az biztos, kérdező. A bizalom sokat segít a dolgon, ősznte kommunikáció, satöbbi. De a távolság, ha csak ritkán látjátok élőben egymást, még ha skype-on sokat is beszéltek, akkor is kicsit enyhíti az érzelmeket. Félévente találkozni nehéz, de még mindig jobb így, hogy tudod, "csak" két évről van szó, tehát vigasztalhat a tudat, hogy biztosan tudod, mikor lesz vége, és nem csak "kimegyek dolgozni külföldre, aztán majd amikor elég pénzünk lesz..." címszóval fogalmad sincs róla, mennyi időre számíthatsz. Tudod biztosan, hogy mennyi ideig tart a képzés, tudod biztosan, hogy mikor lesz vége. Ez erőt adhat a kitartáshoz. Ennek ellenére nehéz lesz. Sok és őszinte kommunikáció, bizalom, ezek azok, amik esetleg segíthetnek a dolgon.

De ha már úgy érzed, nincs értelme rá várnod, mert az érzelmeid enyhültek, akkor ez jó próba volt arra, hogy lásd, nem vagytok az igazik.

Mindkettőtöknek igazat adok amúgy. A barátodnak is, hogy ez jó próba, ha kibírjátok, onnantól kezdve semmi sem választhat el egymástól, és neked is, hogy ez nagyonis olyan dolog, ami tönkretehet egy kapcsolatot. De csak rajtatok áll, hogy mi lesz a vége.

Utolsó :) Egyáltalán nem értelmezted, amit én írtam. Igen, párom jelzi, hogy hiányoznék neki, de soha nem nevezne engem önzőnek, mert ki akarok menni dolgozni egy fél évre...

A kérdező önzőnek nevezi a párját, illetve felteszi magában a kérdést, hogyha a pasi az igazi számára, miért hagyja itt. Ebből nekem az jön le, hogy önző, hisz azt nézi, neki mi a legjobb, belül a pasiját vádolja, mert ki mer menni, itt hagyja őt. Megkérdőjelezi a kapcsolatukat.

Ő nem csak fél és félti a párját, hanem elvárná tőle, hogyha szereti, és ő az igazi, akkor maradjon. (jelzem, a kérdésből ez jön le, az ilyen apró elejtések sokat számítanak ám a valódi hozzáállásban)

"En pedig egy kicsit ugy latom? Hogy ha igazi, akkor miert hagy itt?"

Én ez alapján és a kommentje alapján írtam, hogy kissé önző, hisz a pasiját okolja, mert itt akarja hagyni.

Amiről természetesen szó sincs, de ha racionálisan gondolkozunk látjuk, hogy a fiú részéről ez a legjobb döntés, a jövő ezzel biztosabb, mintha itthon marad, csak hogy bizonyítsa, ő az igazi. Egy ilyet, hogy igazi vagy sem nem ebből kell megítélni, ezért is kérdőjeleztem meg, hogyha így gondolkozik a kérdező, akkor megfelelő társa (!!!!)-e a párjának.

Mivel itt társról van szó, nincs alá és fölé rendelt fél, itt most a pasinak van nagyobb szüksége a támogatásra. Te csak a lányt nézed. Igen, nehéz lesz neki is, de a fiú szakad ki a környezetéből, neki is hiányozni fog a barátnője, ráadásul neki helyt kell állnia a suliban, teljesítenie, elnyomnia az otthona és a szerettei hiányát. Míg a lánynak csak el kell viselnie a barátja hiányát, de a barátai, a szülei, a megszokott környezete megmarad.

Kérdem akkor én, hogy ki az, aki valóban önző, ki az, akinek most nagyobb támogatásra és erőre van szüksége? Ha az én párom mondana olyat, hogy lehet nem is én vagyok az igazi, mert ki akarok menni dolgozni, akkor elgondolkoznék a kapcsolat jövőjén, hisz miatta is csinálom, az én jövőm az ő jövője is, mert vele tervezek, őt akarom. De ha ő már ettől megkérdőjelezi a kapcsolatunkat, akkor lehet nem ő számomra az igazi.

Nálunk szerencsére nincs ilyen, ő sem ugrál örömében, én is vonakodva hozom meg a döntésem, de tudjuk, hogy később jobb lesz, és könnyebben fogunk utána együtt boldogulni.