Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kellenne lépnem ebben a helyzetben?
Lassan egy éve már, hogy megismertem egy fiút az egyetemen. Egész jól kezdődött a dolog, legalábbis naívan azt hittem. Belészerettem.
Közben kiderült, hogy neki volt egy másik lány előttem és nem igazán tette túl magát rajta.. úgy éreztem, hogy pótlék voltam, ha nincs ló jó a szamár is szitu. Természrsen ő kimagyarázta , hogy nem hogy szeret engem de képtelen megadni azt, amire nekem szükségem lenne. Én vele maradta még egy darabig, tűrtem a viselkedését, nem igazán törődött velem, csak magával. Aztán egy nap félrelépett egy lánnyal. Ekkor szakítottam vele, elég rendesen megzuhantam akkor. Gyűlöltem érte. Később a harag csillapodott és lassan újra elkezdtünk beszélgetni. Közben összejött azzal a lánnyal akin nem tudott túllépni. Persze a lány dobta hamar mert ő is csak játszadozik másokkal. Utána tudtam h megint valami lesz velünk.. később egybuli alkalmával ismét nála ébredtem. Nem bántam meg, csak rá pár napra mikor ismét előtörtek belőlem az érzések. Ezt közöltem is vele, de.. semmi viszonzás.. csak, annyit tudok h fontos vagyok neki.. és féltékeny másokra.. de lehet csak az önérzete miatt.. most nemtudom mit tegyek, hogy megszeressen, hogy én legyek az egyetlen számára..az a lehetőség van h összejárunk..tanácstalanság..de lehetséges h csak bennem van h nem kaphatom meg egészen azért próbálok kűzdeni ..csak őt meg hidegen hagyja
Hát ez a fiú elég lelketlen, ennyit képes adni. Nem Temiattad van ez, Ő ILYEN.
Egy edényből csak azt lehet kiönteni, ami benne van, és amit őbelőle szeretnél inni, az nincsen őbenne.
Miért kellene, hogy megszeressen?
Miért ártasz folyamatosan magadnak?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!