Miért teszem tönkre így a kapcsolataimat?

Az a helyzet, hogy sosem tudom igazán élvezni, igazán átadni magam a párkapcsolatomnak. Mindig attól félek, hogy egyszer úgy is vége lesz, minek éljem magam bele annyira? Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok szerelmes, csak éppen nem tudok igazán boldog lenni pont a fentiek miatt. Mindig ott van az a hátsó gondolataim, hogy egyszer úgy is vége lesz ezzel a lánnyal és hogy a szerelem mindig elmúlik.

Pont emiatt a racionalitásom miatt nem tudom kiélvezni az érzelmeket. Az az igazság, hogy szerintem az előző kapcsolatom is pontosan emiatt bukott meg, mert féltem, hogy bekövetkezik...a lány érezte rajtam, hogy furcsa vagyok. Amolyan önbeteljesítő jóslat volt ez.

Hogyan tudnék erről leszokni, megváltozni ? Érdemes egyáltalán ? Nem lesz úgy fájdalmasabb a szakítás ? Persze most is eléggé fáj nem mondom...