A barátom helyes döntést hoz?

Egy párkapcsolatban a másik fél nem a tulajdonod. Hogy ő mit tesz és mit nem, az az ő döntése. Természetesen te elmondhatod, hogy mi zavar téged, mi érint negatívan, de nem szabhatsz meg semmit a másik életében. Illetve megszabhatsz, de az rád fog visszaütni, mert ő nem fogja jól érezni magát a kapcsolatban. Az kell, hogy a másikban önként jelenjen meg valamiféle szándék. Ez minden alkalmazkodás alapja. Neki magában kell megfogalmazódnia a szándéknak, hogy ne szívjon, vagy kevesebbet. Amit te tehetsz, hogy elfogadod a másikat, vagy nem, és akkor kilépsz a kapcsolatból. Persze jogod van rosszul érezni magad, ha a másik füvezik, jogod van mindenre, ami veled történik. De ha a másik ezt kényszerítésnek fogja megélni, anélkül, hogy saját elhatározása lenne valami, akkor menekülni fog.

Az oké, hogy szereted. De itt valójában nem őt szereted, hanem az ő személyét helyettesíted egy olyan fiktív baráttal, aki mindenben ugyanolyan, mint ő, de nem füvezik. De a valóság nem ez. A valóság az, hogy a barátod füvezik. Kérdés, hogy a valós barátodat el tudod-e fogadni úgy, ahogy van, vagy sem.

> Azaz fu... Azaz neki fontosabb a fu mint a barátnője?

Ez elég gyakori, és teljesen hibás kérdésfelvetés. Az embernek vannak dolgai, amik számára fontosak. Nem egy dolog fontos, és a legfontosabb nem írja felül a többire való igényét. Úgy működik ez, mint az evés. Ha nem vagy túl éhes, akkor szívesen lemondasz a vacsorádról, csak hogy valami fontosabbal tudj foglalkozni. De minél többször mondasz le, annál jobban nő az igényed rá, mígnem egy adott pillanatban fontosabb lesz a vacsorád a barátnődnél, a hazádnál, a munkádnál. Az megint más persze, ha mondjuk éheztek, és azért mondasz le a szelet kenyérről, hogy a barátnődnek add, és akár éhen is halsz, de ennek kemény oka kell, hogy legyen.

Valamelyikőtöknek alkalmazkodnia kell. Nem azért, mert a másik kikényszeríti, mert az súlyosan vissza fog ütni. Valamelyikőtöknek önként kell változnia. Vagy el kell fogadnotok olyannak egymást, amilyenek vagytok. Vagy ha egyik sem megy, az adott helyzet valamelyik félnek boldogtalanságot okoz, akkor ki kell lépni a kapcsolatból.

Tudom ez keményen hangzik, pedig objektíve így van. Én nagyon nem pártolom a füvezést, ergo nem választanék olyan barátnőt, aki füvezik. De ha már olyat választottam, akkor nekem is csak ezek a lehetőségeim lennének. Vagy benne ébresztem fel a szándékot, hogy változtasson, mindenféle kényszer, fenyegetés nélkül, vagy nekem kell elfogadnom olyannak, amilyen, vagy olyan párt kell keresni, aki nem okoz boldogtalanságot.

100%-osan egyetértek az előző válaszolóval, nagyon bölcsen látja a helyzetet, ennél jobban én sem tudtam volna megfogalmazni.

Én is egy majd' másfél éves kapcsolatban vagyok benne, egy olyan baráttal, aki szintén keményen dolgozik, viszont még kevesebbet találkozunk, mert még közös lakást sem sikerült összehoznunk. Mikor összejöttünk, nem egészen tudtam erről a dologról, de még az elején kiderültek a dolgok. Egy alkalommal megkínálták és szívott belőle a szemem láttára (én elutasítottam), aztán később beszélgettünk és szóba jött a dolog. Mesélt róla, aztán megkérdezte, hogy zavar-e engem. Én igyekeztem nyitottan hozzáállni, annyit válaszoltam, hogy nem helyeslem, de ez az ő döntése és nem szólok bele. Erre ő megígérte, hogy soha többet nem él vele, mert szeretne megváltozni, jobb ember lenni a kedvemért. Ez azóta is tart.

Na, persze nem mindenkinek ilyen egyszerű... Először is ne legyen olyan, hogy "megtiltasz", vagy "megengedsz" neki valamit. Ő a társad, nem a gyereked, pláne nem a kutyád. Egy veled egyenrangú, felnőtt ember, aki saját maga felelős a tetteiért, nincs szükség arra, hogy megneveld. Lehet erről beszélgetni, lehetsz számára inspiráció, de semmiképp se irányítsd, manipuláld, vagy zsarold.

A viselkedése alapján úgy tűnik, hogy eléggé magasról tesz a véleményedre, inkább ebbe a dologba menekül (igen, előled is). Szóval ezzel csak magad alatt vágod a fát. Ha tényleg szükséged van rá, akkor inkább a barátja legyél, ne az ellensége. Az emberek képesek megváltozni, ha van kiért. Persze ne remélj olyan nagy dolgokat, mert mindenki az, aki. Tényleg nyisd ki a szemed és lásd a valóságot, hogy kicsoda igazából és, hogy szereted-e ezt az embert, vagy csak szeretni akarod, mert régen láttál bele valakit és még mindig ragaszkodsz ehhez a képhez.

Próbálj meg közeledni felé, előítéletek és bíráskodás nélkül. Mondd, hogy szeretnél több időt vele tölteni. Beszélgessetek akármiről, akár a fűről is. Ez is egy szenvedélybetegség, meg kell értened, hogy milyen hiányt pótol ez az életében. Ne bántsd, mert csak elüldözöd magadtól.

Ezek alapján nem tudom megmondani, hogy kell-e, de ha esetleg nagyon elfajulna a helyzet, megpróbálhatsz segítséget kérni a barátoktól, családtól, közeli ismerősöktől. Csak a végső esetben vonj be a helyzetbe szakembert, ha te és mások is úgy látják, hogy erre biztos szükség van.

Most, hogy a liberálisok mindent elmondtak, :D egy valamit le kell szögezni.

A kábítószer káros. Káros önmagára is, káros rád mint elszenvedőre/kodependensre, káros a kapcsolatotokra. Az, ha ezt választja, (holott kézzelfoghatóan káros hatással van a "kedvességére") csakugyan azt jelenti, hogy rád nincs tekintettel. Az pedig még nem "kutyaként kezelés" ha ezt megbeszéled vele, -- ugyanis neki is vannak egy kapcsolatban is kötelezettségei, nem csak jogai.

Lehet vele szabadelvűnek lenni, ideig-óráig elaltatni a lelkiismeretet azzal, hogy a másikat korlátozni egy alapvetően elvetemült gonosz dolog, és aki jó ember, az megad a másiknak minden szabadságot, de ez így csak tönkretesz mindent, és a szabadság ILLÚZIÓJÁT adja meg.

Úgy szoktam a dolgot illusztrálni, hogy egy TÉNYLEGESEN SZABAD ember minden pillanatban képes felelősséggel dönteni, akár azt is választhatja hogy füvet szív, alkoholizál, titkos szeretőt tart, stb. Oké, de belátja, hogy mik a következmények, és mi a döntésének az ára.

Aki viszont a szabadság ilyen ILLÚZIÓJÁHOZ ragaszkodik, az éppen hogy eldobja magától a szabad döntés lehetőségét. Minden keresztút döntési lehetőségek sokaságát kínálja fel, hogy merre induljunk tovább. De egy alkoholista például, biztos hogy a kocsma irányába fog befordulni, méghozzá jó előre megjósolhatóan már akkor, amikor oda se ért a kereszteződésbe. És ha erre megpróbálnánk felhívni a figyelmét, felháborodottan utasítaná el, mondván, hogy ő márpedig a kocsmába AKART menni, és kikéri magának, ő egy szabad ember, nehogy már bekorlátozzuk!

.

És csak süllyed egyre lejjebb, és ahányszor újra "kikapcsolódik", minden egyes alkalommal egyre "szívtelenebb" lesz, és egyre jobban hiányozni fog belőle a kedvesség, -- egy idő után egyre nyíltabban lesz agresszív is...

De hát ő csak egy szabad ember, nehogy már bekorlátozzuk! Ugye?

Hülyén álltok a dolgokhoz. Liberalizmus van!

A srác egyenes volt, megmondta, hogy ő bizony szétszívja az agyát, nem értem, miért vagy felháborodva.

Nem kell rabolni egymás idejét, ha nem egyeztek. Fogadd el, vagy b***d ki a francba, de tényleg ne akard bekorlátozni (azt majd megteszik a zsaruk).

"Aki tiszta szívből szereti..:((((("

Ezt csak most olvastam. Jaj, drága, 19 évesen én is halálosan szerelmes voltam - egyszerre 3 csajba.

Nyugodjále, majd elmúlik.

Engem nem zavar, hogy más cigizik, füvezik, drogozik, amíg nekem nem árt vele, és nem nekem kell együtt élnem vele. Épp ezért kerestem olyan párt, aki nem cigizik, nem füvezik, és nem is szereti az ilyesmit. Úgy gondolom, mivel neki ennyire fontos hogy szívjon, te meg utálod a füvet, alapjaiban véve nem egyezik a világnézetetek. Én sosem tűrném el, ha a párom egyszer csak kitalálná, hogy füvezik. Nincs abban semmi baj, tegye, ha neki ez jó, de akkor ne akarjon velem lenni, mert engem ez zavar, és nem egy füvest akartam magamnak társként.

Szóval ezt neked kell érezned, hogy hol a határ. Ismerek olyan boldog házaspárt, akik az esküvő előtt 8 évig jártak, és a srác sokszor csúnyán berúgott/beszívott, ment nagyon a rákkenroll, de most hogy összeházasodtak és jön a gyerek, már megkomolyodott. Nagy türelme van a csajnak, és felnézek rá ezért, de nekem érzékenyebb az ingerküszöböm.

Szóval nem lehetetlen így sem boldog bárkapcsolatban élni, de nekem nem menne. De hidd el, ha amellett döntesz, hogy így neked sem megy, fogsz még találni olyan embert, akit ugyanígy tudsz majd szeretni. De megváltoztatni senkit nem tudsz, ő azt az utat választotta. Vagy vele mész, vagy keresel magadnak olyan utat, ami neked jobban passzol.

> A kábítószer káros. Káros önmagára is, káros rád mint elszenvedőre/kodependensre, káros a kapcsolatotokra.

Ez a kérdés szempontjából irreleváns tulajdonképpen. Mint írtam én sem preferálom (bár a fű önmagában kevésbé káros, mint a legtöbb legális drog).

> Az pedig még nem "kutyaként kezelés" ha ezt megbeszéled vele, -- ugyanis neki is vannak egy kapcsolatban is kötelezettségei, nem csak jogai.

Kötelessége mindenkinek annyi van, amennyit magára vállal. Felelőssége van inkább, meg egy párkapcsolat akkor működik, ha a két fél minél inkább alkalmazkodni tud egymáshoz, ha képesek a másik hibáit elfogadni, vagy képes a másikat úgy inspirálni, hogy az pozitív irányba változzon. De kötelezni, kényszeríteni, zsarolni… Persze azt is lehet, csak az általában azzal jár, hogy a másik idővel menekülni fog.

Ez nem szabadelvűség kérdése szerintem. Ilyen szempontból én magamat nem tartom liberálisnak, sőt erősen konzervatív vagyok. De ilyen elvárásom, követelésem kizárólag magammal szemben lehet. Mivel én vállaltam a saját kapcsolatomban azt, hogy a másikkal minél elnézőbb legyek, magammal szemben meg minél szigorúbb, így ez nem okoz problémát. Ezért is működnek nálam a párkapcsolatok hosszútávon. Persze én is futottam zsákutcákba is, de két tartós kapcsolat volt eddig az életemben, az egyik 7 évig tartott, a másik is, de az még mindig tart.

De mindenki más, amit megfogalmaztam, az a minimum, és ez a minimum az, ami elvárható, minden más csak opcionális. Minden más habitus kérdése. Az, hogy kinek milyen a habitusa, az meg csak és kizárólag saját belső felismerések mentén fog változni, külső kényszer hatására csak ideiglenesen.

> egy TÉNYLEGESEN SZABAD ember minden pillanatban képes felelősséggel dönteni

Bölcs gondolat. De a döntést neki kell meghozni, nem adhatod a szájába, az nagyon nem a szabadságról szólna onnantól. Adhatsz információt, hogy az ő döntései rád hogy hatnak, hogy neked mi jó, mi nem jó, mit gondolsz mondjuk a párkapcsolatról, hogy ez így rád negatívan hat, de amint ez valamiféle zsarolássá, feltételekhez kötéssé válik, úgy könnyen visszaüthet. Ha most azt mondja a kérdező a barátjának, hogy ha továbbra is füvezik, akkor szakít vele, akkor lehet, hogy le fog állni egy időre. De nem saját elhatározásból, hanem valamiféle fenyegetettség érzés miatt. Ez pedig nem egy kiegyensúlyozott kapcsolat így. Nem arról szól, hogy két ember szereti egymást, és ezért bizonyos dolgokban felelősséget vállalnak magukra.

Nem teheted a másikat „szabaddá” erőszakkal, kényszerítéssel. Ha a másik – a te szavaddal élve – eldobja magától a szabad döntés lehetőségét, akkor ezt te kívülről erővel nem fogod megváltoztatni. Maximum úgy dönthetsz, hogy nem ilyen társra vágytál és lépsz tovább. Persze mérlegelni kell, hogy melyik a jobb, milyen előnye és hátránya van egy ilyen változásnak rövid és hosszútávon.

Én híve vagyok annak, hogy ami elromlik, azt nem kidobni kell, hanem megjavítani, így nem akarom ezzel azt mondani, hogy a kérdező szakítson a barátjával. De biztos, hogy jó megoldás akkor születik, ha valódi párbeszéd alakul ki, ha a két fél kölcsönösen megérti egymást, ha megszületik az a hozzáállás, hogy a döntéseidnél ne csak a magad, hanem a másik fél szempontjait is mérlegeld, az ő szemével látva ne saját, hanem közös döntést hozz, akkor is, ha valójában te döntesz. De ezt nem lehet kierőszakolni, és nem is minden párkapcsolatban tud ez megszületni.

A f@. szomat herbálozik manapság mindenki????? Az nem egy drog bas zdki hanem egy szennyhulladék......miért nem lehet normális, régimódi drogokat tolni???? Akkor nem lenne ennyi hulla aljadék itthon.....f@. szomat "herbál".....jó kis kólát, azt!!!

Bocs az offért...csak felidegelnek:D

1. Mi a francért akarod megmondani neki, hogy mit tegyen? MI ő? A kutyád?

2. Igen, aki herbálozik az szenny, takarítsd el magadtól....

3. Nem illetek egymáshoz az eddigi információk alapján, szóval nem tudom, mi itt a kérdés?