Ragaszkodása miatt nincs kedvem találkozni vele?

Az nem normális, ha ő maga nem tud létezni nélküled. Oké, én is oda meg vissza vagyok a barátomért, legszívesebben valóban vele tölteném minden időm, de nem teszem. És nem is szabom meg neki, hogy ha elmegy a srácokkal inni egy sört, mennyi időre mehet el. Pedig azt se mondhatom, hogy semmi közöm hozzá, úgysem találkozunk 3 napig, akkor mégis, mit érdekel, hiszen együtt élünk, azért némi közöm van hozzá, hogy hajnali 5kor vágódik be mellém sörszagúan az ágyba, vagy még megvárhatom ébren, mondjuk 1kor.

Normális ember egy felnőtt párkapcsolatban igenis felméri és megérti, hogy hiába vagyunk egy pár, azért személyes térre, önálló életre még így is szükségünk van. Én szeretek pl itt fórumozgatni kikapcsolódásképp, míg a párom mondjuk játszik valamit a gépen. Normális és természetes igény a tied, mindenkinek szüksége van rá. Gondolom, a barátnődnek kevesebb a dolga, mint neked, és több ideje van magára, azért nem érti meg, amit mondasz. De szerintem több olyan lány van, aki ha nem is örül neki, de tiszteletben tartja és elfogadja az ilyen igényeket. Szóval ez nem általános jellemző. Bár én személy szerint mindkettőtöket megértelek.

Teljesen megértelek, számomra is riasztó az ilyen mértékű ragaszkodás. Mondjuk én össze se jönnék olyannal, akin azt érzem, hogy nekem túl sok - mert azért ezt lehet már az elején érezni, volt már olyan első randim, amiről menekültem, mert úgy éreztem, nem kapok levegőt...

Biztos van olyan, akinek erre van igénye, de engem határozottan taszít, rossz érzéseim támadnak, menekülni szeretnék a kapcsolatból.

Hol találtál te ilyen lányt?

Én kifejezetten igényelném ezt a fajta ragaszkodást, bármennyire is furcsán hangzik..

Nálunk is teljesen ugyanez van!

Én tanulok most érettségizek, szóval azért van bőven rá időm, hogy nyaggassam a barátomat :D egyszerűen semmivel nem tudom magam lefoglalni, egész nap azt várom, hogy hívjon már...

ő dolgozik, és sajnos távkapcsolatban élünk. de én minden percemet vele tölthetném, ha lehetne.