Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, ha ilyen szinten nem vágyom kapcsolatra?
Volt már kapcsolatom, és egy darabig szerettem is az illetőt, de én vetettem véget neki, mert inkább a szabadságra vágytam. Ha alakult mással is valami, akkor is inkább véget vetettem a dolognak, ha kedveltem is a férfit, mert nem akartam kapcsolatba helyezni magam.
egy ideje tehát egyedülálló vagyok, és egyáltalán nem bánom, nem is érzem magam magányosnak, vagy ilyesminek. A barátaim zöme mind kapcsolatba van, de én mégis remekül érzem magam így.
Normális, hogy ennyire nem vágyok kapcsolatra? Aszexuálisnak nem mondanám magam, megvannak a vágyaim, nem arról van szó. Nagyobb csalódás sem ért sosem, hogy "kiábrándultam volna a férfiakból", csak egyszerűen nem vágyom az efféle kötöttségekre.
Tudom, hogy még fiatal vagyok, de a körülöttem lévő egyedülálló nőktől mind az ellenpéldát látom: szenvednek az egyedülállóságtól.
Átlagos az esetem, vagy inkább fura?
20l
válasza: válasza:
válasza: válasza:Nem vágysz kapcsolatra, és?
Mi ebben a pláne?
Ez most olyan, mintha én megkérdezném hogy miért vagyok 175 centi... így születtem, ahogy te is
voltak olyanok, akik beijesztettek, hogy milyen lesz maj öregen magányosan, és "neked ebben a korban kell megtalálno a leendő gyerekeid apját blabla", meg furáztak, hogy ilyen szinten ne vágyjak magam mellé senkit. :D
Nem tudom. Ha kapcsolatba kerültem, egy iő után mindig menekültem belőle a szabadságvágy miatt. Sosem csaltam meg senkit, meg semmi ilyesmi, félre ne értse bárki, de ez a kötöttség, hogy egyfolytában tartani a kapcsolatot, szinte mindennap találkozni... soknak éreztem. :D
lehet majd ha szembe jön az "igazi", megváltozom. :D
válasza: válasza:Én is ilyen vagyok nekem is ajánlkoztak már fel de nekem jó így.
Am 30 évesen is bőven rá érsz ezzel foglalkozni ha akarsz.
26 F
válasza:Azt nem tudom, hogy normális-e a helyzet, de velem is pontosan ez van.
Hosszú ideig voltam kapcsolatban, addig féltem is az egyedülállóságtól, de nagyon kellemesen csalódtam.
Szeretem ezt a fajta szabadságot, hogy több időm jut magamra.
Szingliként jobban megismertem magam, tisztábban látom a céljaimat. Hatékonyabb vagyok a munkában, a sportban, a hobbijaimban, sokkal tevékenyebb vagyok. És még pénzem is több marad. ;)
Az sem utolsó szempont, hogy kevesebbet idegeskedek, nem fáj senki miatt a fejem.
Szexuális igényeim nekem is vannak, de egyelőre elintézem magamnak és ez is elég.
Magányosnak sem mondanám magam, mert vannak jó barátaim és a családommal is mély a kapcsolatom.
Nem azt mondom, hogy szingliként szeretném leélni az életem, tervezek egy szép nagy családot, de perpillanat nagyon jól érzem magam így. Nem is érzem azt, hogy szerelmes tudnék lenni. Csak úgy tudom elképzelni, hogy valaha is elköteleződjek, ha olyan férfit találok, akinek a társasága még magasabbra tudná emelni a boldogságom és értékes a vele töltött idő.
23/L
válasza:Az emberek ha unják a saját életüket, szeretnek másokéval foglalkozni, ítélkezni.
Ha neked így jó, boldog vagy, nem érzed magad magányosnak, akkor ne keress kapcsolatot. De azért ha az a terved, hogy idővel szeretnél párt, netán gyereket, akkor IDŐBEN kapcsolj, hogy elkezdj keresgélni tudatosabban, ne akkor amikor már majdnem kiöregedtél. 30 évesen se késő, de már sokkal nehezebb párt találni. Sok az elvált, csalódott pasi. És előszeretettel akarnak 35 évesen 22-25 éves nőt, ahelyett, hogy a saját korosztályuknál maradnának, ami azért reálisabb:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!