Mit tegyek? Hogyan maradjunk együtt?

Fél éve élek párkapcsolatban a barátnőmmel. Távkapcsolat, pénteken megyek hozzá és hétfő korán reggel jövök haza. 100 km a távolság. Ő és én is máshol dolgozunk. Nagyon szeretem őt, nem szerelem, de nagyon erős szeretet. Szerelmes csak egyszer voltam, 19 éves koromban, de az csak plátói volt. Azóta nem tapasztaltam azt az érzést. Igaz már 32 vagyok, lehet más fejlettebbek az érzéseim, már ilyen ,,apró" hormonális dolgok, mint a szerelem, nem is érződnek a számomra. A párom 25 éves. Ő is nagyon szeret az elmondása szerint, de nem szerelem. Nem érzi a ,,vibrálást". Előző párjával, akivel 4 évig volt együtt, bele szerelmes volt. Én nem akarom elhagyni, nagyon szeretem, nem is hiszem, hogy nő tudna rám (nem vagyok nagyon vonzó alak)férfiként tekinteni. Múlt héten sokat sírtunk (tudom, nem férfias, de szeretem és kész, beleőrülnék ha elhagyna), hogy ezt bevallottuk egymásnak. Azt mondta velem marad, de bizonytalan a dolog. Mit tegyek? Küzdjek? Van valaki itt, akinek erős szeretete (de nem szerelem) volt a párja iránt és boldogan éltek? Családjuk és gyerekeik lettek? Főként idősebbek, tapasztaltabbak írjanak, ha lehet, akik ár nem nagyon hisznek a bizonyos rózsaszín fátyolban, hogy csak a szerelem dönt és az az örök. Köszönöm.