Mikor fogja már megtanulni a párom hogy az utolsó forintunkat nem sörre kéne elkölteni?

30 évesen szerintem már tudni kéne a dolgok fontossági sorrendjét.

Nem egy alkesz de azért hetente 3 szor azért legurít 1-2 sört.

Anyósommal élünk van egy közös gyerekünk, én kapom a gyest ő kapja a fizetését.

Közös konyhán vagyunk, mi bevásárolunk konyhára amikor megkapjuk a fizetést , cigit, pelenkát előre meg vesszük mikor csak tehessük.

A többit a nagy részét anyósom állja.

A fizetésünk 2 nap alatt elfogy, bevásárlunk élelmi szert, pelenka stb....marad egy kevés az tuti h megy sörre.

Pl valamelyik nap találtam itthon pár száz forintot amiről elfelejtkeztem, de előtte való nap kenyérre sem volt már itthon, anyósom szokott venni minden másnap kenyeret de elfogyott hamarabb minthogy ő vett volna.

És mikor nagy boldogan mutatom a páromnak hogy találtam pénzt van kenyérre, ő elmosolyodott húúú akkor gyorsan küld el a tesódat sörért még nyitva van a bolt.

Persze hogy nem küldtem el senkit sörért.

Arról nem is beszélve hogy aznap reggel kapartam össze neki az aprót hogy drága kis szívem ihasson 1 sört, de persze nem volt elég 1 sör 1 nap.

Anyósom a fej!

Ő kezeli a konyhát ő az aki beosztja a pénzt ő az akinél mindig van legalább kenyérre pénze.

Szeretnék jó háziasszony lenni és ami a fő szeretném beosztani tudnia pénzt.

Hogyan értessem meg a párommal hogy nem mindig minden a sör?

Úgy viselkedik mint egy gyerek, mintha neki csak zsebpénz lenne és arra költi mire csak szeretné közben anyósom tart el úgyis bennünket.

Mi legyen?