Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom elfelejteni az exemet, pedig már rég szakitottunk. Mit tegyek?
Sziasztok!
Volt egy fiú, akivel éveig voltam együtt. Voltak nagyon jó és nagyon rossz korszakai a kapcsolatunknak, hol igazi romatikus filmbeillö jelenekkel,hol thrillerrel.. a mindig is ugy éreztem, mintha két személyisége lenne. A végére nagyon eldurvult a helyzet, altatót kevert az italomba stb..
Kiderült,hogy már gyerekkorában is kezelték a Lipótmezön, majd kisebb-nagyobb megszakitásokkal a pszichiátrián. Szakítás után sokszor követett, elkapott az utcán és bezárt a kocsiba... de, valahogy ugy érzem én is megváltoztam emiatt. Nem merek nyitni senki felé, és exemet legszivesebben megölném. Hogy tehetném túl magam ezen az egészen?
kedves lány,teljesen hasonlítunk egymásra,igaz nekem ennyire nem durvult el az exem,hogy altató,de volt,hogy bezárt a saját házamban egy szobába és nem engedett ki. Szóval azt akarom mondani,hogy mi is már egy éve szakítottunk,de még mindig félek nyitni mások felé,vagyis inkább úgy mondom igen teljesen megváltoztam ,mint ember. a történtek megváltoztattak és rettegek a kapcsolat szótól is,azóta nem egyszer történt ,hogy megismertem rendes srácokat,de elüldüztem őket magamtól akarva akaratalan emiatt.
pont most van egy nagyon rendes fiú akivel alakulóban van a dolog,de mondtam neki is,hogy valamiért iszonyú rossz érzésem van,ha szóba jön a kapcsolat szó. nem tudom,az a baj,hogy hiába tudja az ember h lennének jó emberek,kedves srácok,de valamiért arra gondolok és lehet jogosan,hogy úgyis meg fog változni és rosssz lesz hozzám később-
Én nem pont így jártam mint kérdező és utolsó válaszoló, de nekem is van nagyon rossz tapasztalatom. 16 évesen jöttem össze egy sráccal másfél évig tartott a kapcsolat, többször megerőszakolt olyan módon amit én nem akartam (akkor ő elmagyarázta nekem, hogy ez normális, neki jár, mert mi egy pár vagyunk és más pasi is elvárná, stb), lelkileg tönkretett, terrorizált, félelemben tartott stb. Aztán végre el mertem mondani valakinek aki rávilágított, hogy teljesen retardált vagyok, hogy én ezeket elhittem és hagytam neki, utána több emberrel beszéltem róla és szép lassan felfogtam, hogy ez tényleg nem normális. Tudtam én ezt végig, de nem akartam elhinni.
Aztán összejöttem másokkal, és mások nem ilyenek. Ott is vannak problémák, ilyen olyan dolgok, de hogy valaki ennyire elmebeteg legyen, az igazából nem gyakori. Ne vegyétek el magatoktól annak a lehetőségét, hogy valami nagyon jót találtok egy ilyen állat miatt. Épp eleget szenvedtetek a kapcsolat alatt, egy ilyen alak nem teheti tönkre az egész életeteket. A többi fiú normálisabb, megéri megpróbálni.
23L
17 voltam amikor megismertem, ö volt az elsö szerelmem. Az elsö évben minden rendben volt, utána kezdett változni ( gondolom akkor épp nem szedte a gyogyszereit), viszont mindig magamban keresetem a hibát.
Rettegek egy ujabb kapcsolattól, föleg mostanában, amikor annyi kegyetlenséget hallok a médiában. Exem egyébként egy rendkvül jól szituált, inteligigens, nem utolsó sorban jó képü férfi. Nem a tipikus "meglátom az utcán és inkább átmegyek a túloldalra", rajta nem látszódótt,hogy ennyire beteg. Nagy nehézségek árán tudtam meg a diagnozisa egy részét. pszicho és szociopata jelellgü személyiségzavar, antiszociális személyiségzavarral keverve.
Én már teljesen más ebmer lettem, nem tudok szeretni vagy nem merek, mintha nem lennének érzelmeim.
Köszönöm mindenkinek a választ, a meditálást megpróbálom.
24/L
A második válaszoló nagyon jó tanácsokat írt, de én emellett azért még javasolnám egy szakember megkeresését is, ha nem javul a helyzet. Talán ha elbeszélgetnél egy pszichológussal erről, segíthetne. Mert megsérültél lelkileg, és az ilyen súlyos sérüléseket kezelni kell. Igaz, nem egyszerű egy idegennek csak úgy megnyílni ilyen témáról, de az sem jó, ha emiatt véglegesen megkeseredsz.
Nekem is van a hátam mögött egy erőszakos kapcsolat, úgyhogy ismerős :(
26/l
Utolsó nem tudod,hogy Pesten hol van ilyenre lehetőség? Mert én már régóta azt gondolom magamról ,hogy borderlineos vagyok,legalábbis a tünetek 90%-a igaz rám.
SZóval kérdező pontosan ezt éreztem én is,hogy érzéketlen vagyok,hogy nem tudok,nem merek már szeretni. Szerintem adj magadnak egy évet ,de lehet kettő is kell,és az idő meggyógyít,addig is járj el néha társaságba,hogy ne gubózz be nagyon.És hidd el,el fog múlni.én még öngyilkos is akartam lenni akkoriban,és olyan dolgokat is csináltam amiket még itt se mernék leírni névtelenül. Nagyon mélyre kerültem,érzéketlennek éreztem magam minden iránt. de azóta eltelt egy év és bár még mindig vannak problémáim,de rengeteget javultam azóta,és ha egy év ennyit segített még egy év és már vége is :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!