Tényleg nem normális, hogy nem akarok párkapcsolatot?

Talán azzal kezdődött ez az érzés, hogy volt egy nagyon rossz kapcsolatom, ami sehogy sem működött, akárhogy is idomultam. A végére elveszítettem az összes önbecsülésem, egy nullának éreztem magam, hónapok kellettek, mire egy egészséges lelkületű embert varázsoltam magamból.

Azonban ezek után sem lett sikeresebb a szerelmi életem. Akinek én kellettem, az számomra nem felelt meg, aki meg nekem kellett volna, az tudomást sem vett a létezésemről.

Összegezve az utóbbi egy évben a szerelem csak gyötrődést és szívfájdalmakat okozott nekem.

Végre eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekel a párkapcsolat téma, nem várok senkitől semmit, nem is merek, mert tudom, hogy úgyis fájdalmas lenne a vége. Beletörődtem és élvezem az életet egyedül, nem is gondolkodom ezen a dolgon. Soha nem voltam ennyire nyugodt, kiegyensúlyozott és vidám.

Szerintetek ez normális vagy küzdenem kéne tovább?

23/L