Elsősorban a nőket kérdezem, de a férfiak válaszára is kíváncsi vagyok. Hogyan tettétek túl magatokat azon, ha egy férfi vissza utasít?

Hát általában nem szoktam csak úgy fűt fát megkérni, hogy járjunk. Szóval van a kapcsolatnak előtörténete. Ismerkedésnél meg nem fáj a kezdeményezés, mert akkor nem ismerem, nincs veszíteni valóm. Nem, nem. Kész.

Ennek ellenére, már kérdeztem meg srácot úgy, hogy szinte biztos voltam a nemben, és nemet is mondott. Mégis megkérdeztem azért, mert nem akartam, hogy kétségeim legyenek, mert az egy függő helyzet lenne és belebolondulnék. De legalábbis rágnám magam miatta.

Én viszonylag könnyeden kezelem ezt a kérdést, mert úgy gondolom, hogy jobb, ha most őszinte és megmondja, hogy nem bejövős a dolog. Mint később egy pokoli kapcsolatban sínylődni, ahol mindketten szenvedünk. Szóval egy őszinte nem, az igazából megelőzés. Ami nem megy azt én nem erőltetem.

Szóval én úgy fogom fel mint szívességet. És becsülöm benne azt, hogy nem él vissza azzal, hogy én szeretem őt. (mert ki is használhatná)

Inkább egy határozott nem, minthogy húzzon.