Van/volt valakinek kamionos párja? Normális, hogy ezt érzem?

Az én párom nemrég kezdett el dolgozni a szakmában.Nagy álma volt,az elején örült is neki.

Nem hosszú utakról van szó, most úgy van hogy 5 nap távol s kettő itthon,hétvégente. Ekkor tudunk együtt lenni,amiből a vasárnap néha kiesik mivel tanulnom kell.

Nem tudom hogy lesz majd,ha egyetemen leszek,akkor még ennyi se lesz talán.

Viszont ha lehetőség van rá felhív,azonnal keres meg ilyenek, de nekem kezd kicsit elegem lenni.

Folyton a káromkodását hallom, hol a rendőröket szidja,hol az előtte levő kocsist,hol a cégeseket, hol a macskát stb. Általában ennyiből áll a beszélgetés, aztán ha lehiggadt kicsit megkérdezi velem mi újság.

Nem tudom miért,de én már unom ezt, és sokszor érzem azt,hogy nem is érdekel az egész,mindig ugyanaz megy.

Az elején azt gondoltam jó is lesz ez a pár nap szünet legalább nem lógunk egymás nyakán,de úgy érzem eltávolodtam tőle.

Lehet az lenne a feladatom,hogy meghallgassam és mindig mellette legyek,nyugtatgassam stb? Akkor miért nem érzek erre hajlamot?

Amúgy mikor megismertem nem is képzeltem volna,hogy ilyen tisztességes, jószívű,szerető fiút tudhatok magam mellett,szóval a belső tulajdonságai rendben vannak,mégsem értem magam.

Mit gondoltok?

19L