Normálisnak számít, ha valaki szingli huszonévesen?

Véget ért egy hosszabb kapcsolatom, kb. egy éve. Elég csúnyán lett vége, megviselt, és úgy érzem, kiégtem érzelmileg. Próbálkoztam társkereséssel, de nem találtam megfelelő partnert. Exem iszonyatosan gyerekes, egy évvel a szakítás után is könyörög, hogy bocsássak meg neki, pedig ő dobott el. Én már tovább lépnék, a jövőmet építgetem, tanulok. Most a párkeresést hanyagolom, mivel csak éretlen alakokat fogok ki. Úgy érzem, hogy még nincs itt az én időm, ráadásul nehezebben is engedek közel magamhoz bárkit is. Tudom, hogy nem számít mit gondolnak mások, de kicsit kellemetlen, amikor ismerőseim mesélik a szerelmi történeteiket és én nem tudok mit mondani, mert nincs párom. Egy ideig biztos, hogy nem is lesz, mert nincs lehetőségem ismerkedni. A szórakozóhelyek felejtősek, suliban pedig lányok között vagyok. Az éretlenség mellett még az is megnehezíti a dolgomat, hogy a legtöbben nem itthon tervezik a jövőjüket. Nem találok olyat, akivel hasonló lenne a gondolkodásunk. Pedig nincsenek nagy elvárásaim, ezt többen meg is jegyezték, hogy nem "várok el lehetetlent".