Mit tennétek ebben a bonyolult helyzetben?

Egy éve lett vége egy 9 éves kapcsolatomnak, és azóta csak sodródom, de igazi érzelmek nem indultak meg bennem senki iránt! Van egy Nő akivel összetalálkoztam, és az első pillanattól kezdve megindult valami, annak ellenére, hogy nem a kimondott zsánerem. Ez a Nő 4 hónap múlva férjhez megy (menne)! 8 éve van együtt a vőlegényével! Beléptem a képbe és olyan szinten megindult a kémia közöttünk, hogy titokban találkoztunk és imádtuk egymást! Ez az érzés kölcsönös mind a kettőnk részéről. Az egész négy hete kezdődött, és elértünk oda, hogy a Hölgy teljesen szerelembe esett annyira, hogy hazament és lemondta az esküvőt, összepakolt és 200 km hazament a szüleihez. Nem beszélte meg velem, nem tudtam a terveiről. Természetes rosszul érezte magát az adott helyzetben és folyton kérdezte most mi lesz, de csak annyit mondtam neki élvezzük a pillanatot még egy kicsit, majd a holnap problémája lesz. Mikor elmondta mit csinált, földbe gyökerezett a lábam, és probáltam lebeszélni magamról, hogy nem ismerjük még egymást, és nem biztos, hogy jobb ember vagyok a vőlegényénél. Mondjuk ki bepánikoltam a felelősségtől, hogy valamit (valakinek) rosszat teszek! Nagyon elbizonytalanodtam. Csalódott a reakcióban, nem ezt várta tőlem, és most egyedül akar lenni, hogy átgondolja a dolgokat! A vőlegénye várja haza és mindent megtesz érte, de én nem vagyok biztos magamban, hogy mit tegyek. Mi lenne a helyes döntés? Tartok tőle annyira heves közöttünk a tűz rövid idő alatt megégetnénk egymást!! Az idő rövidsége miatt nem tudtuk megismerni egymást, de még most kellett dönteni az esküvő miatt! Igen heves természetű ugyan úgy mint én! A vőlegénye nyugodt mindent megengedő és megadó fajta. Az eddigi barátnőim nyugodt természetűek voltak, én voltam a kapcsolatban az irányító! Ilyen típusú barátnőm még nem volt, és tartok tőle...

30 feletti korosztályról van szó!

Ha valaki tud tanácsot adni, vagy volt már hasonló helyzeteben örülnék minden szónak ami kimozdít erről a holtpontról..

Köszönöm