Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti haragudnátok rá? Nagyon megbántott
Nagyon szeretjük egymást viszont sajnos nagyon nagyon különbözik a hátterünk. 3 éve vagyunk együtt.
A pasim szülei nagyon gazdagok, ő még tanuló és mindenben támogatják amit kitalál. Nincs nagyon a szüleihez nőve, neki természetes hogy amit megtesznek érte az jár neki. Ettől függetlenül egy jószívű ember, nem egy felvágós hanem kedves és tudatosan építi a jövőjét.
Én teljesen az ellentéte vagyok. Végeztem két egyetemmel, alig keresek a munkahelyemen és a szüleim elég pocsékul állnak. Sokat segítek nekik a ház körül mert már nagyon idősek és ha tudok beszállok az anyagiakba is mert velük élek. Nem kérték soha, de szerintem ez így van rendjén hogy legalább megpróbálom nekik visszaadni azt a támogatást amit én is kaptam tőlük eddig.
Barátom megjegyezte hogy a szüleim mekkora szemétládák hogy kihasználnak engem és hogy nem igaz hogy annyi pénzük sincs hogy kölcsönadjanak néha pizzára.
Köpni nyelni nem tudtam hogy hogy jön ő ahhoz hogy mások pénztárcájába akar belelesni, nagyon mellbe vágott, nem ilyennek ismertem meg.
Szerinte és a családja szerinte hiába vagyunk már szinte felnőttek (26) mi mindig gyerekek leszünk és minket kell támogatni. Ok, de ő könnyen beszél ha az albérlet+kocsi minden szülők rakják alá. Felhívott az anyukája és azt mondta hogy ez lenne a természetes de nekem ez nem stílusom. Nem ítélem el azt akinek igen, mert biztos többen vannak hasonló állásponton de szerintem akkor is bunkóság volt a barátom részéről hogy erre így beszólt. Összevesztem vele. Egész nap sírtam emiatt. Nem hibáztatom őt mert sosem látta hogy milyen "a másik oldal" csak nálam, viszont utálom most ezért egy kicsit hogy ilyen. Lehet ennek így jövője egyáltalán hosszabb távon?:(
Hű... Engem is érdekelne, hogy ez 3 év alatt hogy a bánatos francba nem derült ki :S No mindegy.
Figyelj, először is azt döntsd el, hogy akarsz-e még szóba állni a pasassal.
Ha akarsz, akkor mindenképp le kell ülnötök NYUGODTAN átbeszélni a helyzetet, egyrészt, mert tapló volt és megbántott, másrészt, hogy jobban megértsétek egymás helyzetét.
Tudom, én vagyok a naivan optimista, de nekem van egy olyan érzésem, hogy ugyanazt a témát kerülgetitek csak máshogy. Gondolok én itt erre: "Szerinte és a családja szerinte hiába vagyunk már szinte felnőttek (26) mi mindig gyerekek leszünk és minket kell támogatni."
Csakhogy a dolog visszafelé is működik: a család az család és akkor és úgy kell támogatni egymást, amikor és ahogy tudjátok. Ha az ember szülei vannak pénzzavarban, akkor természetes, hogy segít nekik, illetve ha a van annyim, hogy a gyerekemet is jusson, akkor természetes, hogy a gyerekemet támogatom. (Mondok másik példát: mi gyakran főzünk a rokonságnak, mert nekik gyakran az a legnagyobb segítség, hogy nem kell a főzéssel órákat szöszölniük.) Szerintem a fickód sem hagyná a szüleit éhen halni, ha véletlenül anyagi gondjaik támadnának.
"Még azt is a fejemhez vágta hogy mi van ha csak a pénze miatt vagyok vele." Ez meg akkora orbitális fasság, hogy simán el lehetne ütni humorral. "Persze, a nercbunda meg a Lamborghini mellé, amit kikönyörögtem tőled még veszel nekem egy 100 m2-es lakást, aztán mehetsz is, amerre látsz!"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!