A férfiak annyira büszkék hogy saját maguk tisztelete többet ér a szerelemnél?

Ja, csak ott a félelem, a régi csalódások, stb. Nyilván ha valakinek kell a másik nem adja fel egykönnyen.

Hát pont a férfi viselkedésére igaz a nincs ló jó a szamár is...

Tulajdonképpen nyiltan nem közeledett (vagyis nem hívott randira) tehát nyiltan nem utasítottam el, de egy férfi csak akkor ilyen kedves, segítőkész és figyelmes egy nővel ha akar valamit, pláne hogy mással nem ennyire ilyen, mint ő volt velem. Elég zárkózott és közönyös voltam vele, ennek akkoriban több oka is volt. Egyik napról a másikra a kedvessége, udvariassága, figyelmessége megszűnt irányomba akkor jöttem rá hogy valamit akart tőlem. Pláne hogy az egyik barátja nem egyszer erősítette ezt meg, illetve eléggé el volt keseredve, szóval láttam rajta anno. Ezek után már semmit nem lépett felém, de ennek már több hónapja. Pedig én próbáltam kezdeményezni, tehát alkalma lett volna közeledni felém. Ő mindig is fontos volt nekem, de mivel közben megtudta hogy nagyon jó pasinak tartom, és erre ő nem hogy nem közeledett hanem más nőkre hajtott, -ami nekem főként úgy tűnt hogy bosszúból- be kell(ett) látnom hogy sosem leszünk együtt. A minap hallottam, hogy a méltóságát mégis csak megőrzi, ez 99% hogy rám értette de még azt is megkockáztatom, hogy 100%. Mindegy én már elfogadtam ezt a helyzetet, hogy ő inkább választja a boldogtalanságot, vagyis még esélyt sem ad nekünk, de remélem boldogabb lesz nélkülem, és hogy ha már így döntött mindkettőnknek így lesz jobb. Ez az én kis történetem.