Miért van az hogy egyre többen mondják, hogy ők szerelmes pár, de valójában meg szexelnek mással is pl közösen?

#19

Nem tudom menne-e. Lehet nem. De lehet igen.

Nálam ez komplikált. Nem egyszerű belemennem egy kapcsolatba sem. Nem is csoda, hogy eddig nem sok volt, ráadásul 1 erőltetett volt. (az volt a legrosszabb).

Jelneleg nem érzek rá erőt, hogy megint végigcsináljam ezt. Ismerkedés, jó oldalam mutatása, randizgatások, aztán megszeretem és mikor minden a legjobbnak tűnik... A pofámba tolja, hogy ennyi mert nem vagyok elég jó meg "már nem szeret ok az nincs rá, csak nem". Első alkalommal nagyon rossz volt... De másodszorra még inkább, mert akkor azt hittem felkészültem rá. Harmadjára meg még rosszabb, azt hittem beledöglök. Ha a negyedik megcsalás még inkább ilyen akkor félek belekezdeni.

De az a aj, hogy muszáj. Egyedül nagyon rossz lenni. (Félek az alkoholizmus útjára történő lépéstől amihez elég közel állok, jelenleg semmit nem iszom, pont ezért mert nagyon gyorsan függő lennék)

Olyan szép olvasni erről az idealizált szerelemről amiben hisztek. Eszembe juttatja , hogy régen én is hittem benne. Amúgy tényleg sok normális ember van aki lehet nem csalna meg és szeretne,de már nem merek belevágni ,nem merek hinni és talán ami legrosszabb nem akarok. Én a másik oldalról írok,mint lány és 22 évesen. De ,ha mondhatom így korán kezdtem a párkapcsolatokat,mert nekem volt egy 4 éves kapcsolatom ahol teljesen átadtam a lelkem,szívem, minden téren a toppon voltam,külsőleg is rengeteget sportoltam,vékony voltam ,mindennel turbóztam magam,belül is én egy hihetetlenül érzékeny lány vagyok,nagyon tudok szeretni ,folyton megleptem stb.stb. De neki még sem volt jó. Emlékszem folyton panaszkodott,mindig kereste bennem,hogy hol a hiba,mindenbe belekötött,de tényleg őrjítő volt a végére,hogy mindenbe ,már nagyon kikészültem a végére. Persze én még mindig kitartottam volna mellette,de ő végül lelépett,ja kiderült egy barátnőmmel. igen két napra rá már együtt is voltak.Velem soha többet nem beszélt,letiltott mindenhol.

Szerintetek ezek után ,hogy éreztem magam? Ezt épp ésszel fel lehet fogni? Nem! Hogy képes egy emberi lény arra,hogy akivel kb 3 éven keresztül minden nap együtt feküdt le és kelt fel,akivel együtt tervezte a jövőjét,aki szerette,gondoskodott róla szóval azt csak így minden szó nélkül elhagyja? Én nem tudom rá a választ,de azóta se tudtam feldolgozni, lassan egy éve. Nincs lelkem se,szívem se. Nem tudok bízni senkiben sem,és őszintén nem is akarok,tudom,hogy mi lenne a vége,biztos ,hogy sunyiban megcsal,én nem tudok bízni . PEdig legbelül tudom,hogy lenne olyan aki megbecsülne,de mégis nem akarok hinni,mert kevés rá az esély,hogy pont kifogjam. Nem tudnám elviselni azt a fájdalmat még egyszer.

Lehet élni nélküle is,én tanulok helyette ,eddig züllöttem sajnos és nagyon tönkretettem magam,mármint a sok ital ,egészgételen életmód azóta nem is edzettem.Nagyon elhagytam magam,de mostanában kezdem összeszedni magam,mert rájöttem nem kell társ,nincs is igazi társ.Magaddal kell csak ,hogy törődj,hozd ki magadból a maximumot,tanulj,fejleszd magad,utazz,élvezd az életet nem kell senki más csak te!

#26

Pont az a baj, hogy én sem hiszek már ebben. Lelkem mondjuk még van. Ha egyszer mesemmiülne az egybe fog esni az alkohisTA/szipus életem első napjával. Mert kb ez az egész élet egyelőre élvezhetetlen.

#26 Különbség van rózsaszín felhő és igazi szerelem között.

",mindig kereste bennem,hogy hol a hiba," - Hát már itt gyanúsnak kellett volna lennie valaminek. Nem hibáztatni akarlak, hiszen az érzéseinket nem tudjuk irányítani és sajnálom, hogy megtörtént veled ez az egész dolog (biztos rossz lehet), de ez nem érv az igazi szerelem ellen. Kivétel erősíti a szabályt.