Szerintetek mennyire elfogadható dolog egy kapcsolatban a néhai külön bulizás?

Nem szerencsés, mert ha csajok bulizni mennek, akkor jellemzően "pasizni" akarnak. Hogy mennyire, az persze egyén függő.

Mutasd be őt a barátaidnak, kérdezd meg mindig, hogy volna-e kedve elkísérni téged, valahányszor bulizni mész. Esetleg hangsúlyozd ki, hogy örülnél neki, ha veled tartana és a barátaid is szívesen látnák, hátha csak kicsit bátortalan. Ha nem megy így se, akkor meg vagy vele maradsz és lemondasz a bulikról vagy szakítasz. Felnőtt emberek vagytok, nincs erre más szabály, mint hogy vagy össze tudjátok hangolni az életeteket, vagy nem. Ne akarj sose ráerőltetni semmit a másikra, amit ő nem akar.

Saját példámat tudom felhozni. Anno 17 évesen összejöttem akkoriban hitt álmaim pasijával. Az első 2-3 évben nem zavart, hogy csak otthon ülünk, mert ő már kiélte magát (5 évvel volt idősebb) és egyébként sem szeret emberek között lenni. A baráti társaságom nem szerette, egyedül engedett, mert biztos rám mászna valaki. (egy idő után megtanulta, hogy kiborulok ha azzal vádol, hogy valakivel kavarnék) Aztán elkezdett kinyílni a csipám. 5 évig bírtam mellette ezt a kisnyugdíjas életmódot, pedig nem vártam volna el olyan hű de nagy bulizást. Csak mondjuk heti egy sörözést a haverokkal. Tehát ülni valami kocsmában 1-3 sört mellett beszélgetés és ennyi. Neki ez is sok volt. Szakítottunk. Később megismertem a mostani párom. Járunk együtt és külön is. Mindketten úgymond itthonülősek vagyunk, de nem borul ki se ő, se én ha különprogram van vagy spontán meghívnak ismerősök, hogy üljünk már össze egy italra. A baráti társaságomat ex kb teljesen leépítette. Mondjuk jobban mondva én, hogy mindig minden programot lemondtam. Azóta lett "új" illetve a régi ismeretségeket sikerült megmenteni. Tegnap is volt egy társasjáték esten ahova párom nem jött. Jól éreztem magam, hazaértem és nem volt belőle gond. Sőt, első kérdése azt volt, hogy na milyen volt és milyen napom volt? (együttélünk) Normális kapcsolatban szerintem belefér, hogy nem függenek annyira egymástól az emberek, hogy egymás nélkül egy lépést sem tudnak tenni. Az meg egy teljesen más szituáció, hogy azért járnak csak együtt el otthonról, mert mindkét félnek ez az igénye.

Ezt a hozzáállást sosem értettem. Nem egy massza vagytok, hanem 2 ember. Nem lehet barátok nélkül, saját hobbi stb. nélkül élni. És szerintem sértő, hogy kinézi belőled, hogy megcsalnád. Hát ennyire bízik benned? Ha egy kapcsolatban úgy akarja az egyik fél megakadályozni a megcsalást, hogy a másiknak nem ad semmiféle teret hát az mindent elmond. Ne azért legyen hűséges valaki mert nem tehet mást! Mint egy kutya pórázon... Egy fiatal pár nem élhet úgy mint a nyugdíjasok, besokallás lesz a vége.