Néhány hónapja lefeküdtem más pasival. Azóta is gondolkozok rajta, hogy "megérdemelte-e" a párom?

Gondolom sokak le fognak most k.rv.zni, na de az olyan válaszokat figyelmen kívül hagyom, előre szólok :) Csak semmi álszenteskedés.

Több mint 1 éve voltunk együtt, mikor ez történt. Előtte 1-2 hónappal költöztünk össze. A párom konkrétan ellinkeskedte a munkahelyét, mindenféle kifogásokkal, aztán akárhogy nyüstöltem nem akart munkát keresni, csak kifogásolt, hogy ez ezért azért amazért nem jó neki stb... Én iszonyatosan tolerálhatatlannak éreztem, hogy nő létemre a 7 napból 6-ot végigdolgozok egy olyan munkahelyen ahol minden nap egy extra stressz adag, és egyedül fizetem a lakbért, rezsit, kaját, na meg a drágám cigijét. Majdnem 3 hónapig itthon ült, mire oda jutottunk, hogy nem tudtam anyagilag győzni, és majdnem elbuktuk a közös albit, mert nem tudtam már egyszerűen egyedül fizetni. Rengeteget balhéztunk is emiatt. Aztán egyszercsak felbukkant egy pasi, akit már kb 1 éve "ismertem", de csak internetről, sosem találkoztunk azelőtt, nem is beszéltünk rendszeresen, semmi ilyesmi. Anno szeretett volna velem randizni, de leépítettem magamról a kapcsolatomra hivatkozva. Nem is gondoltam volna soha, hogy bármikor az életben találkozunk, mert külföldön él/dolgozik, és itthon Magyarországon is majd 200 km-erre van az otthona. Aztán egyszer csak rámírt, hogy haza jön, és szeretne találkozni. Én meg olyan állapotban voltam idegileg, hogy egy utolsó munkakerülő, felelőtlen trógernek tartottam azt az embert akivel együtt élek (és netalántán családot tervezek), hogy egyszerűen azt éreztem, hogy ennyi "jár" nekem. A sok idegeskedés, meg veszekedés mellett úgymond kizökkentett ez az egész, hogy jön egy futó kaland, a pasi szexi, kedves stb... Ki volt nyalva a s.ggem egész este, és a szex is nagyon jó volt. (jobb mint a párommal)Aztán a srác elment, az én agyam egy kicsit másra hangolódott a balhék után, aztán szép lassan visszaállt minden a normális kerékvágásba. A páromnak konkrétan én kellett munkát keressek, de most legalább dolgozik. Ez karácsony után történt, de még mindig azon gondolkozok, hogy ha egyszer megtettem, vajon előfordul-e máskor is. Konkrétan nem kerestem ezt a lehetőséget sem. EGyszerűen csak adódott és én éltem vele. Normális körülmények között valószínűleg hidegen hagyott volna, nem kerestem én soha a félrekefélést. De most itt mindenen elgondolkoztam, hogy így vajon meddig fog működni a közös élet, hogy vállalhatnék gyermeket, ha a párom hajlamos felelőtlenkedni. Bűntudatom nincs, mert érzelmileg semmit nem jelentett. Mégis sokat agyalok ezen, hogy Megérdemelte? Gyenge vagyok?