Miért nem tudok túllépni a magassági komplexusom? Hogy tudnám végre elfogadni magamat?

Tudom-tudom, száz ilyen kérdés volt már, lerágott csont, stb., de nekem ez még mindig óriási probléma és valahogy nem találom rá a megoldást. Nem vagyok már tini, mégis borzasztóan zavar hogy lány létemre szörnyű magasra nőttem. 178-179 centi vagyok és átokként élem meg. Elsősorban párkapcsolatok, ismerkedés terén, állandóan komplexusaim, önbizalomhiányom van az alacsonyabb nőkkel szemben. Én saját szememmel is sokkal szebbnek látom az alacsonyabb nőket, kecsesebbek, bájosabbak, formásabbak, törékenyebbek, nőiesebbek. Én folyton egy monstrumnak érzem magam, debellának, elefántnak a porcelánboltban, pedig vékony vagyok (59 kg). Az élet más területén is hátrányban érzem magam, utálom ha megbámulnak, utálom ha az ismerősök, családtagok folyton ezzel viccelődnek, mindig én voltam a "magas lány" akit hátra állítottak a sorban és akinek az volt a legfőbb ismertetőjegye, hogy magas. Itt állok 25 évesen és még mindig nem tudtam ezt az önbizalom hiányt kinőni, pedig már ideje volna.

Magas lányok, ti hogy élitek meg a magasságotokat, megbarátkoztatok vele, esetleg tudtatok belőle előnyt kovácsolni? Férfiak, fiúk, ti hogy "álltok" a magas lányokkal, mennyire zavar titeket?

25/L