Szerintetek van a a lánynál esélyem, vagy inkább hagyjam? (bővebben lent)

Van egy lány, aki mellesleg az osztály társam is. Már jó ideje tetszik nekem, de csak tavaj szeptember óta kezdtem el próbálkozni nála. Mindig segítettem neki amikor csak és amiben csak tudtam, próbáltam sokat beszélgetni vele, de mindig úgy tűnt, hogy másokkal (más fiúkkal) jobban érezte magát. Ha a beszélgetéseinket nézzük, akkor olyan 10-ből 8-9-szer csak tőmondatokban válaszolt, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy érdekelném őt (kivéve néhány alkalmat), csak azt, hogy szimplán kedves velem, mert én is az vagyok vele. Mindig, mikor beteg volt, írtam neki, hogy hogy vagy, jobbulást meg leírtam az aznapi leckét meg beszélgettünk, de mikor legutóbb én voltam beteg, ő nem írt rám, meg semmi. Legtöbbször én kezdeményeztem a beszélgetéseket, ő csak ritkán, de olyankor elbeszélgettünk majdnem egész délután. Suliban sokszor néztem őt, és mikor vissza nézett, szinte kivétel nélkül mosolyogni kezdett. Majd megpróbáltam elhívni valahová. Elsőre elfogadta, majd aznap délután lemondta valamiért, amiért én nagyon szomorú lettem, mert azt hittem, hogy csak le akart rázni, majd aznap, amikorra megbeszéltük, írta, hogy ami miatt lemondta végül mégsem történt meg, ettől nem éreztem már magamat rosszul, ezért mégegyszer elhívtam, de nem beszéltünk meg időpontot, csak végül azt, hogy szól, ha ráér. De ez volt két egész hete. És én már úgy döntöttem, hogy ha fél év alatt nem lett semmi és két hét alatt nem ért rá, akkor esélytelen az egész. Nehezen tudom elképzelni, hogy két hét alatt ne érjen rá valaki, akár csak beülni valahová meginni valamit... De ő meg elkezdte azt, amit én csináltam, hogy időnként rám néz, és mikor rápillantok, elmosolyodik, erre én is mosolygok, mert azért bunkó nem akarok lenni, meg alapból ilyen morcosnak tűnő arc szerkezetem van. Azóta megnéztem, nem vettem észre, hogy mással is ezt csinálná. Csak azt, hogy a többiek viccén szinte mindig nevet, meg vicces megjegyzéseket tesz, de nekem nem. Én eléggé úgy érzem, hogy csak kedves velem, mert segítőkész voltam vele, hogy nem érdeklődik irántam, vagy csak nagyon félénk, de az utóbbit nem nézném nagyon ki belőle a személyisége alapján.