Van értelme folytatni? Már nem nézek fel a páromra?!

Vége. Mondd meg neki mielőbb.

#3. Jópár évig éltem egyedül, megálltam a helyem, nem vagyok egy kapcsolatfüggő szerencsétlen. Ugyanakkor ahogy a kedves szokta mondani mikor valaki egyenlőségről beszél: ha két, három általánost végzett árokásót kiküldenek dolgozni előbb-utóbb az egyik főnök lesz. Nem határolódhatsz el attól, akivel nap mint nap együtt vagy, így biztos, hogy lesz egy "főnök", akire felnézünk és jobb, ha az a férfi. Nekem erre egy tánctanáros példám van. Amikor társastáncra jártam felkért a tanár miközben a többiek körbe kerengtek a teremben ő is vitt engem. Már majdnem vége volt a zenének amikor megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen mit is táncolunk? Rám mosolygott és azt mondta: A következő óra anyagát. Elmondom, a táncpartneremmel az aznapiakat se tudtuk legtöbbször letáncolni. Mert nem vezetett jól. Számomra az a férfi, aki úgy tud vezetni, ahogy anno a tánctanár vezetett: szinte észrevétlenül, új dolgok felé, úgy, hogy közben ismerve engem és önmagát tudja, hogy mi a jó kettőnknek.

5.

Érthető, hogy neked (is) szükséged van ilyen vezetésre. Kérdés, hogy ez hosszútávon mennyire szolgálja a te javadat. Ez majd csak évtizedes távlatból visszatekintve lesz egyértelmű. Addig a rövid- és középtávú érdekeidet fogod tolni, amihez nyilván jogod van.