Nektek rosszul esne, ha ilyen megjegyzést tenne a barátotok?

Hát bocsáss meg de mindkettőtök elég rosszul csinálta ezt most.

Mert ha így volt kb

"Fizetem én a számlát

De szeretnén én is a részemet...

Áh hagyd csak

JÓ"

És ennyi. A barátod hülye mert hagyta. Te meg ott rontottad el hogy rögtön belementél.

Néha az emberek csak udvariasságból ajánlanak fel valamit, de elvárják, hogy te "ellenkezz", ahogy írtad.

Ugyan ez van ha pl megkínálsz valakit valamivel és mondja, (talán szerénységből) hogy nem kér, de ha mégegyszer megkínálod akkor elfogadja.

Erőszakosabbnak kellett volna lenned? Bocs, de hova tetted az eszedet?

Ha a pasim meghív akkor meghív. Nem kezdem el felajánlani, hogy fizetem a felét meg stb. (Utálom ezt a szokást, kivétel az, ha megállapodnak, hogy minden helyzetben fizetik a saját részt vagy a felét -utóbbit ha pl. kedvezmény van két jegyre vagy nem számolható ki, hogy hány db. chipset ettél meg) A meghívás meghívás. Azért hívom meg a másikat, mert kedveskedni akarok Neki.

Erőszakosabbnak kellett volna lenned? Bocs, de hova tetted az eszedet?

Ha a pasim meghív akkor meghív. Valószínűleg azért hív meg mert kedveskedni akar, mert velem akar lenni. Ezért soha nem ajánlkozom fizetni, mert azzal elrontom azt, hogy gondolt rám, kitalált, esetleg szervezett. (Utálom ezt a szokást, kivétel az, ha megállapodnak, hogy minden helyzetben fizetik a saját részt.)

A pasid bunkó volt. Ahogy más is mondta direkt feszültséget kelt. Az is lehet, hogy most elvitt egy nem túl drága helyre és a lelkiismeret furdalást beléd ültette, aztán elviteti magát egy drágább helyre.

Ha felkínálnák, hogy fizetik a felét és elutasítom akkor nem teszek utána semmiféle megjegyzést.. legalábbis normál esetben.. de itt valami nem stimmel.. Nálam valószínű röptetés lenne, mielőtt elvárná, hogy pusztán lelkiismeret furdalásból nyitogassam a pénztárcám, vagy elviseljem az érzelmi zsarolását.

"Néha az emberek csak udvariasságból ajánlanak fel valamit, de elvárják, hogy te "ellenkezz""

Én meg azt mondom, hogy a kimondott szavaknak súlya van.

Persze, van, akinél az igen a nem, és a nem az igen, de én mindig is az egyenesség híve voltam. Főleg egy párkapcsolatban, ahol elvileg már őszintének kéne egymáshoz lenni. Oké, egy vadidegennel persze, hogy lefutjuk a kötelező illem-köröket, de most a szerelmünk előtt legyünk már nyíltak...

Ha meg valaki mond valamit, akkor ne legyen felháborodva, ha a másik NEM a fordítottját értette rajta.

Egyébként meg szerelmes férfiként annyit mondok még: ha a barátnőmet meghívom valahová, akkor azt azért teszem, mert jólesik őt meghívni, és szívből teszem. És a legfőbb: nem sajnálom érte azt a pár forintot.