Azokat a férfiakat lehet könnyen irányítani és azok a férfiak verik nagy dobra egy lány elvesztését akik félnek hogy nem tudnak maguknak másikat szerezni és akik konkrétan nem tudnak másikat szerezni?

Nagyjából ez a helyzet. Én szánalmasan éltem meg az első komoly kapcsolatom végét, de 2-3 hónap alatt helyrekaptam magam, azóta sincs senkim, ennek 4 éve volt. Nem vagyok eljárós típus, nem is igazán szeretek ismerkedni, nincsenek is különösebben barátaim, így persze kapaszkodni akartam a meglévőbe. Azóta ha akartam volna, keresek másikat, de rengeteg előnyére döbbentem rá az után, hogy kiábrándultam végre az exemből, beláttam, hogy amit nekem nyújtott az a kapcsolat, arra nincsen szükségem, és elkezdtem kiépíteni azt, amit az alatt az idő alatt nem tudtam.

Szóval összességében én úgy érzem, hogy aki nem tud bulizni, nem szereti a tömeget, nehezen ismerkedik, nincs miről beszélgetnie, az igenis alkalmazkodóbb egy kapcsolaton belül, hogy megtartsa a rendet.

Egy normális kapcsolat egyenrangú felek között alakulhat ki, ahol mindkét fél tiszteletben tartja a másik fél akaratát. Ha ez az egyensúly eltolódik valamelyik fél irányába akkor jönnek a problémák. Aki kedvezményezett lesz a kapcsolatban, az magához veszi az irányítást és a kapcsolat átalakul egyfajta rajongássá,imádattá.... valahogy úgy mint a bezárt fogoly és a fogva tartó esete. Hiába használja ki az egyik fél a másikat, hiába alázza meg,mégis ragaszkodik hozzá, mert ha az sem lenne, még elesettebbnek érezné magát. A "papucsság" a gyenge jellemű emberek sajátossága akik félnek mindentől ami bármilyen változást is hozhat életükben, megalkuvók, akaratszegények. Ha egyedül maradnak, akkor többnyire súlyos depresszióba süllyednek amit nagyon nehéz feloldani....

37F