Mi ez, szerelem vagy fellángolás?

Én biztos vagyok benne,hogy beleszerettem,de a férfin nem tudok kiigazodni.

3 hónapja ismertük meg egymást, az első naptól kezdve a bizalmatlanságunkat leküzdve mindent megosztottunk egymással. Barátsággal kezdődött minden, míg el nem mondtuk a másiknak,hogy tetszik. Néhány csók volt, egyre többet beszélgettünk, egyre többet találkoztunk munkahelyen kívül (munkatársak vagyunk), érezhetően közelebb kerültünk egymáshoz. Elmondtuk egymásnak,hogy érzéseink vannak, olyan lángolóak,de nem tudtuk felnőtt korunk ellenére sem hova tenni ezeket, egyre többet gondolunk egymásra, hiányzik a másik. Utána a férfi egyre jobban került engem, kezdett, enyhén féltékeny lenni. Azt hittük ha kerüljük egymást, elmúlik ( barátnője van 1 éve, nemrég vált el egyébként), de nem :( volt többször is,hogy 2-3 hétig nem láttuk egymást, nem enyhül, látszik szenvedünk mindketten. 1 munkatársamra féltékeny,de nem mint férfire,hanem mert barátilag sokat beszélek azzal az emberrel. Neki nem is köszön. Egyedül csak neki nem. A haverja aki szintén munkatárs tudja mi volt velünk, meg az az ismerősöm akire féltékeny. A haverja szinte a telefonbeszélgetésem is hallfatja, ha rólam beszél vki figyel és mondja Neki mi volt. Nem tudunk egymásról semmit két hete, azt leszámítva,hogy olvadozva nézzük egymást. Az én ismerősömnek is feltűnt ez a férfi nagyon feltűnően néz, már más is látja rajta.

A barátnőjével elmondta nem jó a kapcsolatuk, unatkozik mellette, a csaj mellett is rám gondol, az ágyban is rosszabb lett vele, viszont,hogy összevesztünk állítja minden rendben van, szerelmes a barátnőjébe. Akkor miért szenved mégis ilyen láthatóan?

Ti mire gondolnátok?

26/n, 35/F