Tényleg igaz, hogy először a lelkünket kell rendbe tenni?

Saját példámon tanultam..

Sose értettem, mi alapján megy, hogy egyesek találnak párt, mások nem. A külsőt nem láttam meghatározónak, nyilván számít, de az iskolámban azok a lányok voltak idálok, akik nem kiemelkedően szépek voltak, szimplán volt bennük valami.

Nos, volt egy fiú barátom, aki nagyon aranyos, kedves volt, amíg a barátnője el nem hagyta. Hiába mondja, hogy jól van(több éve volt), hiába mosolygós, hiába néz ki jobban, mindenki, köztük én is érzem rajta, hogy valami nincs rendben, és azóta nem is talál párt.

Én régen mosolygós, kedves lány voltam, szerintem kifejezetten csúnya, de tojtam a véleményekre, és BOLDOG voltam. ennek következtében imádtak a fiúk. Aztán történt egy nagyon komoly családi gond, aminek következtében pánikbeteg és kapcsolatfüggő lettem. A párommal vagyok 3 éve. Nem tudom elhagyni, nem is vagyok boldog, és 2 éve nem tudom rendbe hozni az életem.

egy élethelyzet van, amikor nagyon nagyon boldog tudok lenni, akkor mintha 180 fokot fordulna a világ, minden fiú megnéz, mindenki kedves velem, és kiemlkedően szép leszek a kisugárzásomtól.

Amikor meg nincs minden rendben, hiába mosolygok, tojok a véleményekre.

TÉNYLEG ennyit számít, hogy szimplán kiegyensúlyozottak legyünk? Eddig, hogy őszinte legyek, nem hittem ebben, most viszont kezdek elgondolkozni.