Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lenne neki jobb?
22 éves fiú vagyok és több, mint két éve vagyok együtt barátnőmmel, aki most fog érettségizni és felvételizni az orvosira. Éppen ezért nagyon jól kell sikerülnie a vizsgáinak, hogy felvegyék államira, hisz költségtérítéssel nem tudna tanulni. Okos lány és minden vágya az, hogy orvos lehessen, ezért szeretném támogatni.
De egy ideje már nem érzem jól magam a kapcsolatban és nem érzem úgy, hogy vele akarom leélni az életemet. Olykor nagyon nehéz vele, alig beszélünk és gyakran érzem lekezelőnek velem szemben. Vele szeretnék maradni, legalább amíg nem fejezi be a vizsgákat, hogy egy legalábbis biztosnak tűnő érzelmi háttere legyen, hogy legalább ez ne akadályozza a sikerben. De mivel teszek rosszabbat, ha a vizsgák után ülök le vele, megbeszélni és valószínűleg szakítani - mikor is kiderülhet hogy már hónapok óta gyakorlatilag hazudok neki - vagy ha még előtte mondom el? Nem akarom, hogy ne tudjon a tanulásra koncentrálni, azt viszont tudom hogy nagyon megviselné a szakítás, főleg ilyen stresszes időszakban.
"Mibol gondolod, hogy nagyon megviselne a szakitas?"
Ennyi idő alatt azért megismertem annyira, hogy tudjam róla.
Nem kell tudnia, hogy régóta megfogalmazódott ez benne, túl van érettségin mindenen és utána leültök, és közlöd vele, hogy most jutottál el arra a pontra hogy...
Szerintem ez így korrekt, ezt nők is ugyan úgy megteszik, o meghalt az apja, most akartam elhagyni de nem rúgok bele még egyet, jó ez más...
De szerintem így korrekt lennél, utálni meg nem utálod, nem lesz rossz vele, csak már rájöttél nem akarnál vele egy életet leélni. Ha ezt még nyárig elhúzod abban nincs semmi rossz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!