Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tanácstalan vagyok, help! (? ) (21/L)
Sziasztok! A véleményeteket szeretném kérni a párkapcsolatommal kapcsolatban - leginkább azért, mert én kezdek egyre inkább elbizonytalanodni, hogy van-e egyáltalán jövője ennek az egésznek. Lehet, kicsit hosszú lesz.
A barátommal már kb. 3 és fél hónapja vagyok együtt (tudom, nem hosszú idő). Eleinte nem voltak problémák, elég hamar egymásra hangolódtunk, szüleivel is egész jól kijövök.
Azonban az egyik problémám az, hogy nem tudunk szeretkezni egyáltalán, csak pettingelni. Ennek oka az, hogy van egy kis problémája ott lent (fitymaszűkület). Volt egy kisebb beavatkozása is, de úgy néz ki, jövő hónapban még egy kell. Tudom, hogy elsősorban nem ő tehet erről, hogy ez van (arról azonban igen, hogy nem tett ellene korábban -> mert nem volt komoly kapcsolata, bár komolytalan se sok), azonban nekem rettenetesen hiányzik a szex. Előtte egy jó néhány hónapig nem volt senkim, még egyéjszakás sem. Ha együtt vagyunk, van, h kielégít, de egyre inkább érzem azt, hogy ez nekem kevés, és ha csak belegondolok abba, hogy hó végén megy újra orvoshoz, és csak következő hónapban lesz a következő beavatkozás, azaz még egy jó másfél - két hónapig nem lehet semmi, már a falat kaparom. Segédeszközről hallani sem akar, mondván, hogy akkor az olyan, mintha őt lecserélném. Na meg, hosszútávon ez sem feltétlenül megoldás a problémámra. Hozzáteszem, őt látszólag nem igen viseli meg a jelenlegi helyzet, ő nyugodtan elvan otthon a számítógépe előtt. Ennek tetejében még a munkája is a géphez köti, így ha náluk vagyok, úgy telik el a nap, hogy ő a gépe előtt dolgozik vagy játszik, én pedig lefoglalom magam valami mással.
A másik dolog, ami zavaró számomra, hogy rettenetesen gyerekes. A kapcsolatunk elején azt hittem, hogy a hülyeségeit kicsit viszsább fogja tudni fogni miattam, de aztán nemrégiben, mikor szóvá tettem neki, hogy ez így annyira nem oké, csak annyit kaptam, hogy "Tudtad, mire vállalkozol." és, hogy "Én így szeretem magam.".
Amiben a gyerekessége megnyilvánul, az az, hogy például előszeretettel szól be, vagy kér számon, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy náluk otthon szokás. Olyanért hord le, mint hogy miért eszem ketchuppal a melegszendvicset, mert az úgy szar. (?!) Nyilván nem a legegészségesebb dolog, de könyörgöm... :D Vagy hogy pl. nem úgy vetem be az ágyat, ahogy ők szokták. Múltkor szét is túrta az ágyneműket, és megcsinálta ő újra az egészet. A másik pedig, hogy kézen fogva sétál az édesanyjával az utcán. Nem mindig, de mondta, hogy elő szokott fordulni. Múltkor ennek tanúja is voltam, mikor együtt voltunk hazafelé sétálva. Teljesen kiakadtam, mert azt hittem, hogy csak viccelt, pedig nem... Mikor megemlítettem neki később, hogy egyáltalán nem normális, hogy egy felnőtt, 22 éves férfi az édesanyjával sétál kézen fogva, még jó, hogy nem én voltam hülyének nézve, sőt, azt mondta, hogy ha én az apukámmal olyan kapcsolatban lennék, mint ők, lehet én is ezt csinálnám... Nem, nem csinálnám ezt, hiába szeretem. Vagy ez csak nálunk ennyire nem elfogadott, hogy egy bizonyos kor után már ezt nem igazán preferálják a gyereknél? Én nem akartam mélyebben belemenni nála ebbe a témába, mert azért megbántani se szerettem volna. Szóval igen, eléggé anyakomplexusos, bármit beszélek vele, azt neki is tudnia kell (igen, ezt a kézfogós beszólásomat is továbbadta, miután azzal "fenyegetett", hogy "megmond az anyjának", én pedig rávágtam, hogy mondjál nyugodtan).
Néha azt érzem, hogy nem egy férfivel, hanem egy nagy gyerekkel vagyok együtt. Valahol reménykedem benne, hogy komolyodik, de mintha kezdenénk is eltávolodni kicsit egymástól - talán a viselkedésére tett beszólásaim miatt, nem tudom.
Szerintetek van remény, hogy megváltozik? Illetve lehet, hogy nekem túl nagyok az elvárásaim?
Ebben sajnos lehet valami... És sajnos a másikban is. Még az anyja is mondta, hogy a barátomnak olyan nő kell, aki tud majd róla gondoskodni, mert egyedül éhenhal...
Ami azt illeti, véleményem szerint az édesanyja is tehet arról, hogy a fia ilyen lett (persze isten ments, hogy bárkinek is a nevelési elveit kritizáljam).
Uh, azért ezt így visszaolvasva... Lassan én sem értem magamat. :/
Én eléggé sajnálom hogy nem akarsz általános iskolással lenni mert lehet tőle többet kapnál és érettebb lenne.
Ezt én 18/F mondom neked...
17-es,
Hát nem tudom ez milyen hasonlat, de tudod mit? Válaszolok.
Igen ha egy 4-5 éves gyerek többet tud tanítani mint egy 30-40 éves akkor miért ne taníthatni????
Nálunk sok olyan ember kap tanári diplomát akinek semmi köze a tanításhoz. Nem tud tanítani, se fegyelmezni és előfordul hogy nem is érti amit lead.
Inkább tanulok egy 4 évestől aki tényleg tudja mit beszél mint egy 40 évestől akinek fingja sincs arról hogy mit magyaráz. (Csak példa 9 éves gyerek lediplomázott informatikából. Szerintem neki több esze van és jobban ért az informatikához mint akár te vagy én és megkockáztatom hogy te se rendelkezel diplomával pedig legalább 2x annyi idős vagy)
Ennyit arról hogy ki mihez ért és mennyire....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!