Párkapcsolatban, de egyedül?

Én egy 22 éves lány vagyok, a barátom 23 éves és 2 éve vagyunk együtt. Ő még nem akar tervezni, sőt kifejezetten meg is haragszik rám, ha 2-3 hónappal előrébb gondolkodom, 2-3 évre meg nem is akar beszélni! Nem érdekel, ha később van megvalósítva, csak nagyjából belövöm az időpontot és jó álmodozni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, alapvető gondolatok (már ha megtehetjük): diploma, nyaralás, kirándulások, összeköltözés stb... Nyáron összeakartam vele költözni, de elmondása szerint Ő még nem készült fel erre. Jelenleg egy albérletben vagyunk, de csak azért, mert egy egyetemre járunk és ha már úgy is kell egy albérlet, akkor velem együtt legyen (ez elég nagy bunkóság volt tőle szerintem), de egyébként még nem akar összeköltözést. Nekem vannak terveim azért és elő is készítem őket. Ő nem partner ebben. Nem akar se tanulni (én szerzem a tanulnivalót és én segítek neki), se kirándulni (kocka és lusta), se sétálni, se dolgozni (diákmelóra is néha néha csak miattam ment el). Nyáron megakarja szerezni a jogsit az apja pénzén. Utána meg menni akar levelezőre és bulizni, mert a szülei úgy is addig támogatják, amíg ki nem járja az iskolát. Plusz állandóan rohan haza, mert otthon semmit sem kell csinálnia, ki van szolgálva és bármi probléma van, szőnyeg alá söprik, struccpolitika... múltkor nekiment sörösüveggel az elmebeteg testvére (a barátom fogta le a kezét) és az anyukája azt mondta, hogy a barátom és én túlreagáljuk a dolgot. Késeléssel fenyegetőzik, máskor meg nekiment a barátomnak... a szülei meg védik! Nincsen felelősség. A testvére is lassan 30 éves lesz, ott él az élettársa és a szüleinek egy fillért sem adnak bele a rezsibe és semmibe sem! Az egész családtól csak támadásokat kapok, mondván nem kell a barátomat unszolni, majd kijárja a sulit, amikor akarja, nem kell dolgoznom sem küldenem, mert ők pénzelik és csináljak meg mindent helyette, a barátom meg ezt természetesnek veszi tőlem és ha megszólom érte, hogy azért magától is vehetne levegőt néha, akkor veszekedés van! Egyszer nagyon mérges lettem és elmondtam az anyjának, hogy azért szigorúbban kellene fogni a fiukat, mert egyszer meg is ütött, máskor meg nekilökött a falnak és ez már undorító dolog. Az anyukája szerint csak hisztizek és ne szóljak ezért a fiára! Azért is nem akar onnan elköltözni, mert a szülői házban csak gépezik, nem dolgoztatják és kényelmesen el van, szóval ezért is nem tervez, mert az felelősséggel járna, ha lépni kellene, meg kellene mozdulnia és kicsit önállósulnia...

Ilyenkor mit lehet csinálni?