Hogyan jöhetnék ki ebből a helyzetből?

11.05 vagyok. Szóval jól gondoltam, hogy ő nem tanult tovább és emiatt kisebbségi érzése van Veled szemben is meg általában a diplomásokkal szemben.

Amúgy ha egyszer lesznek gyerekeitek, akkor azt szeretnéd, hogy a fiad az apja mentalitását vegye át vagy, hogy a Te családodban levőt?

Mert ő apának is az az ember lesz majd, aki azt sugározza a gyerekei felé, amit ő érez a diplomásokkal és a továbbtanulással szemben.

Gondolom hangoztatja, hogy ő már évek óta dolgozik és fel tud mutatni valamit, míg a sok lógós egyetemista a korosztályában csak punnyad az egyetemeken... Stb.

Az pedig, hogy lehetne ő is bármi, csak egy dolog. Egy dolog, hogy nem buta és egy másik dolog, hogy hogyan nőtt fel, milyen értékeket vall magáénak, hogy mik a vágyai.

Az ő vágyait kifejezi a napról napra éldegélés-munka-tévézés és idővel házasság és gyerek életkép.

A tieidet nem, viszont alárendeled az övének.

Valószínűleg, ha feldobod neki, hogy ő is lehetne más, akkor neki nem az jön le, hogy neki és ezáltal kettőtöknek akarsz jót, hanem a kisebbségi érzéséből fakadóan igazolva látja azt, hogy kevés Neked, ezért aztán még jobban kötne magához.

Amúgy a nyitó kérdésedből az jött le nekem, hogy nem vagy boldog. Ragaszkodsz egy boldogságképhez és egy emberhez - ami természetes, mert ő az első komoly kapcsolatod - de valójában nem vagy boldog.

Ördögi körben vagytok. Ő magához láncol, mert úgy érzi, hogy ha más ingerek is érnének, akkor ráébrednél, hogy ő kevés neked. Mivel Te bizonyítani akarod felé, hogy szereted és az érzése nem igaz, ezért feladod a vágyaidat és éldegélsz vele ingerszegényen, mert valahol a lelked mélyén tudod, hogy ha nem rohannál mindig haza hozzá és fogadnád el a helyzetet, akkor idővel a téged érő különböző baráti, iskolai, kulturális ingerek hatására tényleg be kéne ismerned magadnak, hogy az az élet, amit ő nyújt, az kevés Neked. Ő viszont érzi a benned motoszkáló mehetnéket, ő is ragaszkodik hozzád, tehát egyfajta féltékenységben jelenik meg nála a félelme, hogy elveszít, miközben valójában nem is arról van szó, hogy konkrétan kell-e más ember, hanem arról. hogy téged nem ilyen életre neveltek és szántak a szüleid, ami meg is mutatkozik a gondolkodásodban, amit ismer és el akar nyomni minden módon, hogy mellette maradj. A féltékenységre reagálva Te megint feladsz egy kicsit magadból, hogy megnyugtasd őt és magadat és így tovább. Hol lesz a vége? Kiiratkozol az egyetemről, csadorban fogsz járni és elhízva nézed majd otthon két gyerek után a Mónika showt? Ez is egy út, de szerintem a lelked mélyén már döntöttél, csak kéne egy kis - vagy nagyobb - lökés, hogy elindulj végre a jó irányba.

Idézek még egyet: "A semmire a semmi nem lehet mentség"

Kicsit gonosz leszek...

Addig él az ember igazán amíg fiatal!!! Én a helyedben nem engedném neki ellopja a fiatalságomat. Később nem lesz lehetőséged megtenni sokk dolgot amit most megtehetsz. Ja és ha nem bízik benned akkor a kapcsolatotok szerintem halálra van ítélve (minden kapcsolat alapja a bizalom).

Magával ragadt a kérdésed, annyira aranyosan fogalmaztad meg...

Nem tudom, mit lehetne tanácsolni... Talán az összeköltözést mondanám,ha picit idősebb lennél, de így macerás az ügy.

Egy dolog viszont szem előtt tartandó. Az iskola. Annál ne legyen fontosabb egy pasi, még akkor sem,ha ő az atyaúristen. Feltételezem,hogy szereted a srácot és mindent megteszel,hogy boldoggá tedd (nyilván, ha még az iskolát is feláldoztad)... DE NEKED IS JÁR AZ ÖRÖM! Legyen szó akár szabadságról, akár arról,hogy ne kelljen évet ismételned és súlyos pénzeket kiadnod a sulira még egyszer.

Próbáld megértetni vele,hogy mit gondolsz. Talán az lenne a legjobb, ha megmutatnád neki ezt a kérdést és a válaszokat... Ha szeret, akkor nem fogja megakadályozni hogy suliba járj normálisan és éld a saját életedet (is).

Nem szabad megalkuvónak lenni!

Szerintem egy kapcsolat addig jó, ameddig összhang van és támogatjátok egymást. Nagyon úgy tűnik,hogy a párod önző és a legkevésbé sem bízik benned. Próbáld a visszájára forditani a kérdést... Ha te elmész suliba, akkor ő pont annyira van egyedül otthon, mint amennyire te az iskolában... Ugyanúgy fennáll a veszélye annak,hogy ő csal meg téged... Csak annyi a különbség,hogy te megbizol benne, ő viszont benned kevésbé.

Ne fogd vissza magad. A kérdésed alapján egy okos lánynak ítéltelek meg, nem hiszem,hogy butaságot csinálnál, már csak azért sem, mert látszik,hogy szereted a srácot. Túl sokáig voltál bezárva és minél jobban láncol magához a fiú, annál nagyobb az esély arra,hogy egyszer "menekülni" akarsz majd.

Ez már inkább a fiúnak tanács, ha esetleg megmutatnád neki: Engedd a lányt élni, mert bele fog őrülni,hogy bezárod. Ilyen fiatalon nem tilthatod meg neki az önmegvalósítást és az életet!!! Mikor bulizzon, ha nem most? Majd 10 év múlva a feleségedként egy gyerekkel a karján? Vagy mikor tanuljon? Mikor már a gyerekre kell figyelni, háztartást kell vezetni és még a kedvedben is kell járnia? Minél tovább halogatja, annál nehezbb lesz. Bízz benne, a vak is látja,hogy oda van érted!