Szerintetek tényleg nem akar semmit?

Nemrégiben lefeküdtem egy osztálytársammal (tudom, hogy borzasztó nagy hülyeség volt, de már régóta tetszik meg sokan mondták már, hogy összeillenénk, stb ráadásul egy buli után történt). Jó volt vele, nagyon aranyosan viselkedett, egyáltalán nem úgy mintha egyáltalán nem érdekelném csak azért. Ez még a téli szünet előtt volt. Azt hittem, hogy el tudom felejteni a történteket, de azon kaptam magam, hogy rengeteget gondolok rá, meg arra ami történt. Egész szünetben nem beszéltünk (azelőtt se beszélgettünk soha max iskolában egy-két szót, mindketten elég visszahúzódóak vagyunk). Mikor hét elején újra kezdődött a suli nagyon fura volt látni, nem beszéltünk, annyit se kérdezett, hogy hogy vagyok, viszont ha néha összenéztünk máshogy nézett rám mint eddig. Két ember tud erről az egészről még, nekik elmondtam, hogy szarul esek, hogy egy szót se szól hozzám azok után ami történt (az egyik az illető legjobb barátja). Következő nap a haverja oda jött hozzám, hogy beszélt vele és, hogy azt mondta, hogy szeretné folytatni ezt a dolgot ami elkezdődött köztünk és, hogy pénteken elhív valahova, hogy megbeszéljük. Ezt szerdán mondta nekem a haverja, utána elmentünk kocsmázni, a haverja felhívta a srácot, hogy nem jön e le. Azt mondta, hogy nem. De aztán később mindkét embernek írt akivel voltam a kocsmában, hogy ott vagyunk e még mert lejönne, csak nekem nem, de addigra már amúgy is haza mentünk. Ezek után tegnap (csütörtökön) megint voltunk sörözni de most ő is jött..katasztrófa volt..próbáltam vele beszélgetni de nem igazán jött össze. Utána mondták a többiek, hogy amég elmentem kérni még egy kört mondták neki, hogy mért nem közeledik felém, amikor láthatja, hogy bejön nekem és beszélgetni próbálok. Állítólag az volt a válasza, hogy ő nem fog semmit se tenni az ügy érdekében. Ez nagyon felidegesített, hogy mért van az hogy az egyik nap ezt mondja a másik nap meg azt...nem bírtam tovább megírtam neki, hogy mit gondolok. Megnézte az üzenetem de nem válaszolt rá. Ma pár emberrel elmentünk valahova ő is ott volt de semmit nem beszéltünk egymással. A haverja azt mondta nekem, hogy megkérdezte tőle, hogy mért nem válaszolt az üzenetemre és erre valami olyasmit mondott, hogy mert nem akar megbántani, és hátha majd pár napon belül megnyugszom és elfelejtem az egészet. Az a baj, hogy a lehető legrosszabb megoldást választotta, mert én nem szeretem azt ha kétségek közt hagynak. olyankor csak gyűlik-gyűlik bennem a feszültség és aztán a lehető legrosszabb pillanatban borulok ki. Meg olyan fura, hogy egyik nap még azt mondja, hogy huu de érdeklem, következő nap meg már nem. Nem egy szemét ember, de nagyon félénk. Nem tudom, hogy mit csináljak, ti mit tennétek a helyemben?