Anyukám nem szereti a barátomat! Miért?

Az utóbbi hetekben azt tanultam meg itt, az ilyen történetekből, hogy egyáltalán nem elég (és nem is lehet biztosan jó segítséget adni így) egy nézőpontból meghallgatni egy történetet. A leírásod alapján valószínűleg igazad van, a barátod nagyon türelmesnek tűnik, inkább az zavarhatja anyud (szintén csak talán) a kezdetek óta, hogy 17 évesen egy 25 éves mellett kötöttél ki, és ezzel kvázi már egy biztos jövőt teremthettél magadnak egy olyan fiú mellett, akiről már lehet tudni (jelenleg, nagyjából) hova jutott az életben. Egyetemre akarnak küldeni, és úgy látják nem megfelelő motiváció számodra ez a srác. De ezek is csak tippek maradnak.

Ilyen nagyobb horderejű, komolyabb kérdésekben, úgy, hogy mi soha nem fogjuk hallani az anya illetve a barátod véleményét, vagy legalább külső szemlélőként ismerni a barátod (lehet számodra nem evidens rossz tulajdonságai vannak), szerintem egy jó tanács adható. Kérj nyugodtan szakmai segítséget. Családterapeuták pl (vagy a területen dolgozó más szakember (pszicho/pszichiáter)), akivel előbb leülsz Te, elmesélsz neki mindent, és van lehetősége anyukád is meghallgatni. Ez akár a nagymama is lehet ha nem elfogult, vagy egy másik megfontolt közös rokon, a legjobb ha szakember. És ő segíthet megértetni magad anyukáddal, megnyugtatni őt, hogy a terveid, a tanulásod nem látja ennek kárát, vagy ha Te vagy szemellenzős és esetleg anyukádnak van igaza, akkor neked elmagyarázni, hogy mi bántja anyudat. Illetve mindenféleképp oda-vissza tolmácsolhat köztetek, hogy megértsétek egymást.

Szerintem ez az egyetlen jó megoldás, amire mi itt nem vagyunk képesek. Kell egy híd köztetek, egy tolmács, aki közelebb hoz egymáshoz. Olyan tanácsokat tudok innen elképzelni, hogy hagyj ott valakit, költözz össze barátoddal, stb... De ott még egyáltalán nem tart a dolog, próbáld meg így!:)

Szerintem annyit igazán meg kéne tennie anyukádnak, hogy egy független külső személlyel megbeszéli. Mond el, hogy ez neked nagyon fontos. A részedről ez a legtöbb, amit megtehetsz. Sulikban van ingyenes ilyen jellegű segítség, aki eltud irányítani. Azért ajánlgatom, mert Ő abban is segíthet, hogy hogy vedd rá anyukád, hogy menjen el Veled oda. És pont ahogy írtad, nem tudod vele megértetni, kell közétek egy tolmács, aki mellette le is nyugtatja a kedélyeket ha feljön a téma.:)

Szerintem ezt még érdemes lenne megpróbálnod a békéért, egyébként meg valóban lavírozgatni kell, bebizonyítani, hogy jól tanulsz, és idővel legrosszabb esetben is összeköltözhettek lassan. De ne siesd el, nem jó szembe menni a szülőkkel, és haragban elválni.

Senkitől se kapott még (a kérdezőn kívül) ellenvéleményt. Mindenki az ő gyűlöletét táplálja egyetértéssel, mivel csak az anyuka gyűlölködéséből ismerik a srácot. Ezzel az erővel soha az életben ne szállj repülőre, mert nem bízol a mérnökökben akik az egyes alkatrészeket tervezték...

Egy jó terapeutának pont ez a feladata, évekig tanulta hogy érjen el eredményt, és az anyuka életében a legelső ellenvélemény lehet, ami életében először esélyt ad neki, hogy átgondolja.

Ha a Te megoldásod az, hogy nincs megoldás, minek pocsékolod itt az időd? Szerinted ne próbáljon meg a kérdező semmit, majd haragban otthagyja a családját és a pasival új életet kezdenek. Nem tudom Neked milyen életed volt, de ez minden, csak nem hasznos segítség!:)

Azt hiszed, te jó tanácsot adtál majd kiderül. Én aszerint adtam tanácsot mit tapasztaltam, mert nekem volt ehhez hasonló esetem.

A másik, hogy én azt majd eldöntöm, kinek és meddig szeretnék tanácsot adni, nem a te válaszod alapján fogok engedélyt kérni válasz adásra.

Egyébként az, hogy te így oldanád meg közel sem biztos, hogy jó megoldás mert ha nem voltál még ilyen helyzetben nem tudod, milyen amikor egy szülő gyűlöli az aktuális párodat, de mivel én nem ítéllek meg egy válasz alapján , illetve nem tudhatom milyen tapasztalatokkal rendelkezel e téren így nem hiszem, hogy te megtehetnéd és sértegethetnél engem mikor segíteni akarok.

Ha esetleg szeretnél erre reflektálni akkor privátban tedd meg ne a kérdést offoljuk szét köszi.

Nem hiszem, hogy jó tanácsot adtam. Te offolsz, én visszatérek a kérdésre, próbálunk segíteni, mert ez egy fontos, és kifejezetten nehéz eset.

Én próbáltam találni egy olyan pontot, és egy olyan tanácsot adni, ami esetleg(!) lehet egy megoldás. Bátorság kell hozzá a kérdezőtől, és anyai szeretet az anyukától. Azt tudom egyedül biztosa, hogy ilyen helyzetben szülő és gyerek között nem működik a kommunikáció, és amíg önfejűen viselkednek egy adott témát illetően, nem is fog.

Ebben speciel igazat adok Neked, de olvasd is át kérlek a saját válaszaid:

1. "Ez egy ördögi kör. Soha nem fog megfelelni a barátod anyádnak"

2. "Úgysem fog hallgatni a külső személyre, a gyűlölet ilyen neki kell éreznie, hogy alaptalan az utálat a fiúval szemben ha alaptalan."

Feltűnik? Még ha pontosítod, hogy a megfelelésre értetted, hogy soha, végig arról írsz, hogy ez soha nem fog változni, majd közlöd a 2. válaszodba, hogy "neki kell érezni". Amit ugye még szerinted se fog egyedül soha így érezni..

Így még mindig ott tartunk, hogy adtál egy 19 éves lánynak egy olyan tanácsot (szerencsére a kérdező átgondolt, és megoldást keres inkább), hogy hagyja ott a családját: "Az az egyetlen megoldás ha külön költözöl, és hagyod, hogy kicsit főjön a levében."

A Te "ötleted" szerint konkrétan bosszúból, hogy főjön a levében hagyja ott anyukáját... És ha valamit ezt Te is határozottan beláthatod, hogy nagyon szar tanács... Ezt se én döntöm el, de ne buzdítson már itt senki arra egy 19 éves lányt, hogy lépjen le bosszúból otthonról.

Természetes, hogy reflektálni fogok egy ilyen tanácsra, ahogy válaszolnék arra a kérdésre, hogy "Egy idegen azt tanácsolta, hagyjam ott anyámat, hogy főjön a levében egy kicsit, mert nem fogadja el a barátomat, és még alkalmunk se nyílt rá, hogy beszéljünk egymással". Írd ki, nézd meg erre hogy reagálnának. Ha nem olvasta a beszélgetésünk (és nem trollkodna miatta), őszinte válaszoló egy se támogatná a javaslatod..:)

És ez még mindig a kérdéshez tartozik, és nem off. Teljesen eltérve az eredeti kérdéstől, kizárólag erre a soromra reagálsz:

"Ha a Te megoldásod az, hogy nincs megoldás, minek pocsékolod itt az időd? "

És még ezt se sikerült értelmezned... A kérdéshez kapcsolódó, a válaszodra adott reakcióm többi része kicsit se érdekel, itt meg egy szóval nem említem, hogy bárkitől engedélyt kéne kérned válasz adásra.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy nem javasoltál megoldást az elköltözésen kívül, ami véleményem szerint nagyon rossz tanács (és ha a kérdező ennél bizonytalanabb/befolyásolhatóbb lenne (örülök, hogy nem vagy az, és bocsánat a vitáért), lehet komolyabban elkezdene gondolkodni rajta).

A többi része személyeskedés és off. Nyugodtan védd meg az álláspontod, miért is költözzön el szerinted egy tinilány otthonról és vesszen össze évekre az anyjával. Nem sértegetni akarlak, nem is tettem, csak rossz dolgokra biztatsz másokat, aminek nagyon komoly következményei lehetnek. És továbbra is, szerencsére a kérdező átgondolt döntést fog hozni, és próbálkozni fog még a veszekedés nélküli elváláson, de amikor leírsz egy tanácsot, sose tudhatod milyen hatást váltasz ki...

Nem megoldás megfutamodni akár a sráctól, akár az anyukádtól, amíg nem vetettél be mindent. Erre pedig egy ilyen tényleg (és még egyszer, ebben igazad van) reménytelen helyzetben, én egy megoldást látok, egy szakember bevonását, és itt már nem a fiúról lenne szó (kérdezőnek:), úgy kell elhívni egy ilyen beszélgetésre az anyukád, hogy ezt érted tegye meg, Te javítani akarsz a kapcsolatotokon, és nem zárod ki, hogy neki van igaza. No meg a közös beszélgetést megelőzi több alkalom kettesben, ahol hasznosabb tanácsokkal láthatják el, hogy hogyan kezelje a helyzetet.

És egy terapeuta se fogja elküldeni otthonról...-.-