Mit akar tőlem az exem?

Na, igazából tudom, hogy erre tőle kaphatok pontos választ és ez holnap meg is történik. Magamban sorra vettem néhány lehetőséget, de kíváncsi vagyok, van-e még ötletetek, hogy mi lehet ez az egész dolog mögött.

Szóval, röviden: Volt egy barátnőm, egy évig tartott a kapcsolatunk. Nem voltunk szerelmesek(egyikünknek sem volt akkoriban ez igénye), azonban volt közöttünk egy afféle lelkitárs kapcsolat. Nehéz elmagyarázni, lényeg, hogy minden jó volt, amit együtt csináltunk és bármit csináltunk, azt legjobb volt együtt megtenni. Pillantásból megértettük egymást, satöbbi, nem részletezem. Lényeg, hogy tényleg nagyon kiforrott kapcsolatunk volt.

Aztán láttam rajta, hogy neki mégis a szerelem kell. Nem volt képes szakítani, mert félt, hogy elveszít, mint társat, barátot. Két hónapig húzódott a dolog, aztán én mondtam ki, hogy fejezzük be. Megjegyzem, én nem akartam szakítani, de láttam rajta, hogy megviseli és nem megy neki. Ez részemről nagy áldozat volt, meg is viselt annó.

Befejeztük a dolgot. Szeretett volna a barátom maradni, hát egy-két hónap után belementem. Segítettük egymást, meghallgattuk a másikat. Volt, hogy egész éjszaka ébren maradtam, hogy segítsek egy munkájában. De ugyanezt ő is megtette értem. Aztán egyszer, mikor tényleg nagy szükségem lett volna rá(szakmai szempontból), akkor mondhatni elküldött a p.csába, nem segített.

Ezzel megbántott, szóba se állt velem két hétig. Majd a két hét lejárta után leírtam neki, hogy ennyi volt, ezt a barátság dolgot befejeztem, mert úgy látom se az ő, se az én részemről nem megy őszintén. Hogy-hogy nem, azonnal választ kaptam az e-mailemre, kávézni invitált. Ez másfél hónapja történt, akkor én egy darabig nem írtam neki, mostanában megkeresett újból, mondta, hogy jön a szülővárosomba és hogy üljünk be egy feketére. Ez a nap elvileg holnap lesz.

Nem tudom hova rakni a dolgot. Nem tudom, hogy jó-e, ha találkozunk. Racionális ember vagyok, nem szoktak elragadni az érzelmek, nem is tartom őket fontosnak. Viszont a kapcsolatot, amit vele annó kialakítottam, nagyon értékelem, ilyen közel még sosem került senki hozzám, ahogy én se senkihez. Ha azt nézem, barátként nem tudnék már bízni benne. Viszont ott a másik része a dolognak, hogy tudom, az ideális társam az életben ő.

Úgy gondolom nem árt megjegyeznem, volt az utóbbi fél évben barátja, nem tudom még van-e, de életemben először mégcsak féltékenységet sem éreztem, egyszer sem. Örülök, ha jól érzi magát.

(igazából örülnék, ha mondanátok ötleteket, miért akar ez velem találkozni... de lehet, hogy csak jól esett kiírni magamból a dolgokat.. nemt'om.)