Ez normális kapcsolat szerintetek?

2 éve vagyunk együtt és diplomázni fogunk nyáron. 23 éves fiúról van szó (férfiról szerintem nem beszélhetünk). Megpróbálom tömören összefoglalni a mondanivalómat. A suli miatt "együtt élünk" barátommal, kikeressük az albi pénz és kajára is jut, de még hétvégente hazajárunk és hozunk kaját. A barátom nem tervez előre, mondván semmi értelme. Ha beteg vagyok, nem sűrűn érdekli. Kórházban voltam, bent voltam fél napig, amíg meg nem jöttek a szüleim, ott volt velem, majd amint beléptek az ajtón elhúzott, mondván, hogy unatkozik és az eredményt nem hajlandó megvárni. Velem kettesben nem mozdul ki, mert "olyan témákról kezdek el beszélni, amik nem érdeklik" és unatkozik velem (például sulival kapcsolatos dolgok). A haverjaival szó nélkül kimegy, mert ott nem unatkozik (isznak és verekszenek). Nem akar otthonról még elszakadni, mert ott "nyugodtak a körülmények". Fölöslegesen vesz hülye cuccokat, pl. minden vágya egy laptop volt, az apja vett neki egyet, erre nem rég eladta és vett egy jobbat, mondván nem tud rá elég nagy játékot tölteni (tőlem is és az anyjától is kért pénzt érte). Tavasszal lesz 2 éves a telefonja, elakarja adni és venni helyette egy iphone-t, mert most az a menő... Jövőnkről soha nem beszél és nem is szereti ezt a témát, mert szerinte "fölösleges gondolkodást vesz igénybe". Én szeretek menni sétálni és néha kimozdulni, de mindig hatalmas nagy botrány van belőle, mert ő csak punyadni akar bent.

Komolyan ez normális?