Vannak problémák a kapcsolatomban, de akkor miért éreztem mégis ezt mikor lefeküdtünk?

9 hónapja vagyunk együtt de augusztus óta távkapcsolattá alakult köztünk a dolog, mert külföldre ment dolgozni. Azóta nagyon nagy fordulatot vett a kapcsolatunk, ráadásul nekem ő az első így még nehezebb. Ő állítólag nagyon szeret, nem akar elveszíteni, én vagyok az élete, de mégsem keres minden nap. Internete azóta sincs, így nem tudunk skypeolni, facebookozni se. Ha átmegy máshoz, mert ott van net nem nekem ír először, hanem előbb kiposztolgat dolgokat stb. Telefonon csak akkor keres többször egy nap ha valami bajom van(betegség). De ha minden rendben van hogy 4-5 naponta jutok csak eszébe. Volt, hogy egy hétig nem tudtunk normálisan beszélgetni, mert folyton elment a nete, vagy a munkatársaival töltötte az estét. Én is hibás vagyok ebbe a keresés dologba mert van, hogy már annyira elhanyagoltnak érzem magam, hogy fel se veszem ha netán mégis keres. Tény, hogy ő mindig többet kezdeményezett, keresett, de én főként pénzügyi gondok miatt nem tudom mindig felhívni, mert sokba kerül. Ajánlottam már neki más lehetőséget is pl. viber, családi csomag, de nem akar, mert hogy azt úgyse lehetne megoldani. A bizalmam akkor ingott meg iránta mikor már összejöttünk és kiderült, hogy kételkedett a járásba, de mégis kirakta facebookra hogy kapcsolatban van. A másik pedig, hogy mikor korábban visszautasítottam megismerkedett egy lánnyal, aki ugyanúgy tetszett neki és mindegyikünket másért szeretett. Nem mondta el, hogy még mindig tetszik neki és leveleznek, mikor mi összejöttünk emiatt a bizalmam nagy részét elvesztette. Azóta nem tudom mit hihetek el neki. Én már jobban ismerem a családját, rokonait, és még családi összejövetelekre is el kell mennem, mint ő az enyémet. Hozzánk nagyon ritkán jön, mert unalmas nálunk és nem szereti a panelokat, mivel ő falun nőtt fel. A bátyámmal még egy szót nem beszélt, bár mi nem is vagyunk hívei a családi összejövetelnek, mivel nem tartjuk annyi mindenkivel a kapcsolatot, szeretünk elzárkózni. Mégis erőltette anno h mikor mutatom már be mert akkor bármikor mehetnénk egymáshoz, pedig nem is aludt itt még soha. Én már nyaralni is voltam a családjával, rokonaival. Mivel 3-4 hetente jön csak haza egyre jobban az érzem h eltávolodtunk és egyáltalán nem állunk olyan közel egymáshoz mint régen és azt érzem mintha csak két rég látott ismerősök vagy barátok lennénk, akik néha találkoznak. Amióta kiment azóta veszekszünk, vagyis inkább csak én mondom el a problémákat ő nem mondja el soha, pedig érzi, hogy nincs minden rendben. Néha már úgy érzi belefáradt abba, hogy sose veszem fel a telefont vagy nem keresem. Pedig mindez csak a pénz miatt van, mert nem akarom, hogy sokat fizessen, meg nekem sincs pénzem. Mikor nagyjából megbeszéljük a dolgokat egy időre elfelejtjük a problémákat. Nemrég újra együtt voltunk egy hónap után, és már másodszor éreztem azt, hogy legszívesebben újra szeretném a szexet és rámásznék. Pedig én soha nem szoktam kezdeményezni. Mikor elkezdi a nyakam csókolgatni és fokozatosan izgat fel elfeledteti velem a problémáinkat. A legjobb mikor megujjaz, de úgy érint, hogy hirtelen tök nedves leszek és aztán egyre gyorsabban csinálja. Én pedig úgy szorítom magamhoz mintha soha nem akarnám elengedni. Furcsa mert a legtöbbször nem élvezem a szexet, mert durva és fáj. Viszont már másodszor másztam volna rá újra mikor aludni készült. Meg amikor mondja hogy tedd jobban szétt a lábaid és közbe ujjaz hát szó szerint cuppogok a nedvességtől és hevesen csókolózunk. Mikor elaludt elkezdtem felhúzni a pólóját és simogattam közbe elképzeltem mit tennék vele. Annyira sóhajtoztam hogy egész éjjel nem tudtam aludni. Miért éreztem ezt már másodszor? Mikor tudom, hogy problémák vannak a kapcsolatunkban.