Nektek mit jelentene, ha a párotoktól kapnátok egy háziállatot? Nem apró rágcsálókra vagy halakra gondolok. Például egy macskát vagy kutyát.

Úgy vágnám ki az ablakon, hogy csak nyekkenne.

Azt, hogy ezek szerint mégsem a barátom. Élő állatot ajándékba nem adunk, mert hatalmas felelősség és költség. Tök mindegy, hogy kutya, macska, rágcsáló vagy "csak egy hal." Nem sok mindennel lehet belőlem instant szakítást kiváltani, de akinek ennyi felelősségtudata van, azzal nem akarok együtt lenni..

Nem örülnék. Kutyát nem akarok, a macskát magamnak akarom kiválasztani, de már van is egy. Kötődést akkor jelképezhet a közös háziállat, ha együtt döntünk a tartásáról, együtt választjuk ki és együtt gondoskodunk róla. Az, hogy egy élő állatot és a vele való felelősséget rásózzuk másra, szerintem kifejezetten tiszteletlenség, a kedvesség lenne az utolsó, ami eszembe juta róla.

A házastársi önfeláldozás netovábbját jelentené, ha adna nekem egy cicát, vagy én adnék neki egy kutyát. Én ugyanis macskás vagyok és kutyafóbiám van, a férjem meg kutyás. Most van egy cicánk, és 2 hónap múlva születik egy kisbabánk, úgyhogy nincs tervbe véve újabb háziállat érkezése. De gondoltam rá, hogy egyszer meglepem őt egy tacskóval. Tudom, hogy mennyire szeretne egy tacsit, bár ha belegondolok, hogy egy kutya ugrál körülöttem, akit néha meg kell simogatni, meg játszani akar velem, meg nyalogatni akar, meg sétálni kell vele...jáááj kiráz a hideg, és minden porcikám tiltakozik. (A kutyabarátoktól sorry, de ért egy kutyatámadás másfél évesen, meg egy négyévesen. Az utóbbi épp egy tacskó volt. Úgy tűnik, ezek az esetek a kelleténél mélyebb nyomokat hagytak bennem)