Miért unom meg a fiúkat még azelőtt, hogy egyáltalán járni kezdenénk? 14L

Hali!

Hamarosan 15 vagyok, még nem volt barátom, de úgy érzem, készen állnék rá. Most kezdtem a középsulit, sok helyes srác vesz körül... De van egy problémám.

Ha egy pasi közeledik felém, akkor úgy érzem, lehetne valami köztünk, mert jófej, vicces és kedves... De ha már látom rajta, hogy igazán tetszem neki, akkor egyszerűen megunom, és nem tud érdekelni, inkább taszít. Ha pedig azt látom, hogy már én sem jövök be neki annyira, akkor megint elkezd érdekelni, de ilyenkor már nem merek "kikezdeni" vele, mert mivan, ha megint megunom, és esetleg hiába reménykedik...?

Ez volt az egyik osztálytársammal, B.-vel is. Párszor beszéltünk, és szimpatikusak lettünk egymásnak. Az első pár nap csodás volt, úgy gondoltam, össze fogunk jönni, de aztán észrevettem magamon, hogy kezdem őt kerülni, és már nem élvezem annyira a vele eltöltött időt. Most van barátnője, de tudom, hogy a csaj nem szereti, és szerintem ő se szereti a lányt... Nem akarok ráhajtani, pedig most úgy érzem, szerelmes vagyok! :( És ha ez is csak pillanatnyi fellángolás lesz..? Ráadásul a barátnőjével jóban is vagyok, és őt sem szeretném megbántani azzal, hogy "ellopom" a pasiját... Mert szerintem B.-nek is tetszem, a barátnőjével inkább csak smárol, de beszélgetni még nem is láttam őket...

Egyébként máskor is előfordult már ilyesmi... De szerintem akkor a pasik voltak túl nyomulósak, B. viszont sosem volt az. :S

Nem tudom, mennyire érthető ez az egész. Kérlek titeket segítsetek, teljesen össze vagyok zavarodva!

Előre is köszönöm!

14L