A túlzott szerénységem (főleg anyagi téren) tényleg hátrányt jelenthet a párkeresésben? Fiatalon sokat elértem, de nem reklámozom, ezért a korombeli komoly nők nem vesznek komolyan. Tényleg ekkora hiba?

27 éves vagyok, mondhatjuk hogy nagyon nagy szegénységben nőttem fel. Kenyeren és tésztán éltünk kb. Soha nem tudtam menni sehova, folyamatosan megszégyenített egy-két gazdag bunkó kölyök. De nem ez a lényeg.

Megvolt bennem mindig egy erős tudásvágy és a szüleim is támogattak ahogy tudtak. Már középiskolába úgy irattak be hogy kitalálták hogy az informatikában nagy jövő van és azon belül is egy olyan ágazatban ami akkor nem tűnt nagy durranásnak. Mindent megtettek hogy el tudjam végezni, plusz munkákat vállaltak, stb.

Jelesre végeztem a sulit, utána az egyetemet is sikerült állami támogatással végeznem. Rokonoknál laktam, egyszerre több mellékállásom volt, minden lehetőséget bevállaltam (rakodtam építkezéseken, festettem ki lakást). Az egyetemet is remekül sikerült, a szakmámat nagyon jól megtanultam, már az iskola alatt felvettek gyakornoknak egy menő céghez. Mint egy igazi tündérmesében.

Sokáig dolgoztam ott, majd egy másik vállalat átcsábított magasabb pozicióval, majdnem dupla fizetéssel. Végig ugyanúgy a rokonoknál laktam, de már tudtam nekik jóval több lakbért adni, sőt anyukámnak is (apukám időközben elhunyt sajnos betegségben - Isten nyugosztalja)

Mivel több százezezres fizetéssel is egy egyetemista költségvetésből éltem évekig, annyit tudtam spórolni hogy minden gond nélkül megvettem hitelre egy új építésű lakást, plusz egy jó autót amire mindig is vágytam titkon (BMW 320d 2013). Plusz együttesen felújítottuk Anyu házát.

Mindig is utáltam akik menőznek a vagyunokkal és csak a pénzről tudnak beszélni. Informatikus vagyok, nem vagyok egy nagyzolós diszkóba járó típus. Soha nem beszélek a pénzemről, nem csapom ki a kocsikulcsot sehova. Nem terelem ilyen irányba a beszélgetést, mert jól tudom hogyha valakinek nincs, akkor milyen rosszul esik neki ha a másik felvág a dolgaival vagy anyagiakról diskurál. Ha valaki kérdezi akkor nem tagadom le, de elsikálom a dolgokat egy-két mondattal, nem tartok kiselőadást.

Sajnos észrevettem, megtudtam hogy mennyire is befolyásolja a szerénységem az ismerkedési lehetőségeimet. Felhívta pár ismerősöm a figyelmemet hogy a korombeli komoly nők akiknek nincs még párjuk, családjuk nem vesz engem potenciális partnerként számba. Mert első ránézésre, az első beszélgetésre úgy tűnik nekik hogy nincs semmi anyagi biztonságom, kb. a szüleimmel élek és egy stabil életre megbízhatatlan vagyok. Furcsa nekik hogy nem "futtatom magam" és dicsekszem. Én úgy gondolom hogy a szüleim áldozatainak köszönhetem hogy ennyi idősen ide jutottam így tiszteletlenség lenne ha az ő múltbéli nyomorukon én most játszanám a gazdagabb menő srácot.

Most is a napokban meglepődött egy ismerősöm akivel hetente többször együtt sportolunk hogy nekem egyáltalán van autóm. Nem még hogy ilyen. Azt mondta hogy nem nézte ki belőlem, meg nem érti ő sem miért nem meséltem róla. Ő kb. az első beszélgetést azzal kezdte hogy xy Audija van és így megy meg úgy, mennyibe került. Tőlem ez távol áll.

Nem azt akarom hogy a pénzemért kelljek bárkinek, félreértés ne essék! Csak 30-hoz közel a nőknek már egy komoly férfi kell, aki anyagi biztonságot tud nyújtani és bennem ezt nem látják a szerénységem miatt. Ezért nem számolnak velem.

Szerintetek?