Mi a véleményetek a távkapcsolatról?

A tanulás neked sem ártana, annak fényében, hogy ebben a 2 és fél sorban 8 helyesírási és 5 nyelvhelyességi hiba, valamint a mondatszerkesztés terén is borzasztó nagy kihívásokkal küzdesz.

Emellett roppant mód önző vagy. Szereted őt egyáltalán? Vagy csak birtokolni akarod? Mert a hozzáállásodból utóbbi jön le.

Továbbá azt sem értem, hogy miért egy ilyen éretlen, gyerekes alakkal állt össze barátnőd, bár ehhez semmi közöm, ha ő szereti, ha valaki éretlen, lelke rajta.

De van egy nagy igazság: az a kapcsolat, ami nem bír ki egy egyetemet, az nem is kapcsolat. Ahol csak akkor működik a kapcsolat, ha végig a felügyeleted alatt van, na, az a kapcsolat annyit is ért.

De most komolyan: szereted egyáltalán? MErt hogy a bizalom nullán van részedről, az nyilvánvaló, na de szereted egyáltalán? Ha igen, akkor mi a frászért akarod elrontani a jövőjét?

De igen, egy darabig működik, aztán kissé erőltetetté kezd válni. Még a sima barátságok is megkopnak kicsit abban az időszakban, amikor nem találkozunk rendszeresen, vagyis napi szinten. ...Mivel,hogy másokkal találkozunk napi szinten, törvényszerűen kialakulnak és előtérbe helyeződnek az új kapcsolatok.

Utána visszarendeződhet, ha nem túl nagy a sértettség.

Akkor van értelme, ha belátható időn belül vége lesz. Még fiatalok vagytok, sok új inger ér majd titeket, mindkét közegben, őt azért, mert teljesen új városban teljesen új embereket ismer meg, neked meg azért, mert hogy ne ülj már folyton a hátsódon, eljársz társaságba, akár barátokkal, akár máshogy. Na, ha mindez úgy történne, hogy hű, fél év, és utána végre megint együtt lesztek, akkor nincs gond. De így, hogy feltehetően évekig tart majd az egész... Idővel belefáradtok.

Sajnos tapasztalatból írom. Én is másik városba (sőt, másik országba) jöttem tanulni, miközben volt egy barátom. Felvetettem, hogy egyszerűbb és könnyebb lenne, ha még indulás előtt szakítanánk, mert ennek így nem lesz értelme. Nem tettük meg, elsősorban ő nem akarta. Merthogy ilyen apróságok, mint 200 km meg egy országhatár nehogy közénk álljon. 2 hónapig bírtuk. Kéthetente hazajártam, megtettem minden tőlem telhetőt. De folyamatosan veszekedtünk, mert miatta nem mehettem soha sehova (kolis bulik, megismerkedni bárkivel a közelemben, stb), féltékeny volt, és "én mindig veled akarok beszélgetni" dumával valahogy mindig visszatartott. Egyszer aztán a legjobb haverja mondta nekem, hogy de különben ugye tudom, hogy már egy hónapja mást dug. Úgy, hogy én amikor csak tudtam, hazajártam. Na, ez is eddig tartott.

Kérdező. A szerelem sok mindent kibír, de annak olyan erősnek és olyan hihetetlenül makacsnak kell lennie, hogy évekig kitartson, így, távkapcsolatban, hogy az szinte már hihetetlen, főleg ebben a feltehetően tizen-huszonéves korban. Próbáljátok meg, járjatok sikerrel. De szerintem felesleges erőlködés lenne, mert így, hogy sokáig nem látni a végét, nincs értelme.

Ez a véleményem a távkapcsolatról.