Ti élnétek hármas kapcsolatban?

Érdekes felvetés :) Az a helyzet, hogy én imádom a páromat, de még vele sem egyszerű néha, még egy emberhez alkalmazkodni olyan mértékben amit egy párkapcsolat megkövetel, ráadásul úgy, hogy mindegyikünk alkalmazkodjon a másik kettőhöz, szerintem nagyon nehéz lenne. A barátom mondta egyszer, hogy nem érti hogyan képesek emberek szeretőt tartani, neki velem is bőven elég nagy kihívás foglalkozni :D. Ezt én is hasonlóképp érzem. Ha esetleg mégis belevágnánk, akkor valószínűleg bennem lenne folyamatosan egy kis félelem, hogy előbb-utóbb majd kimaradok a hármasból. Mellesleg ketten is elég bonyolut megtalálni a megfelelő alvópózt :D Úgyhogy bár az elképzelés érdekes, a megvalósítást meghagynám másoknak :)

Jó amíg helyén kezeljük: kisebbség devianciája, addig rendben. Mert az. És átok hulljék "gaznáci" fejemre.

Gyereket vállalni mi nem szeretnénk, úgyhogy az én elmélkedésemből ez kimaradt. A munkamegosztás annál nagyobb feszültség szerintem, minél több ember van, legalábbis a kollégiumi és albérletes tapasztalataim ezt mutatják, persze biztos más ha szerelmesekről van szó:) A szexnél pedig az jön elő, amit már írtam. Ha csak ketten művelik, akkor az már nekem nem fér bele a hármas kapcsolatba. Féltékeny lennék, úgy érezném, hogy ha kimaradok belőle, akkor előbb-utóbb rám már nem is lesz szükség, és legfeljebb csak lakótárs leszek. Pedig tudom, hogy nem csak a szex határoz nem egy kapcsolatot, de akkor is így éreznék. Tehát tényleg nem nekem való ez a helyzet:)