Tanácsra lenne szükségem! Kezdek depressziós lenni méghozzá a párkapcsolatom miatt. Vannak problémák a kapcsolatomban. (de melyikben nincsenek?! ) a gond csak az. :hogy én képtelen vagyok a megoldásukra! Többi lent! (hosszú)

Én is hasonló problémában szenvedek:S... már azt hittem, hogy egyedül vagyok. Jó, az én helyzetem más. De én eljutottam az önhibáztatásig is már... Egy szerelemből nem könnyű kilépni, én nem is merem megtenni, mert hogy mi vár rám utána, fogalmam sincs. De semmi olyan, amitől ne félnék.

Én is nehezen tudok szívességet kérni..., de legfőképp azért, mert nem nagyon tudom, mikor mit kérhetek és önfejű vagyok. Nagyon félénk voltam fiatal koromban. Nem találkoztam még senkivel sem, akinek hasonló problémája lett volna:S. De a volt páromba nem voltam szerelmes, nem így, és őtőle tudtam kérni. Szóval nem kukultam meg úgy, mint a mostani barátom előtt, aki még most is az elvileg, mert valamiféle furcsa se veled, se nélküled-ben vagyunk. Ki sem tudom nyitni a szám, ha vele vagyok. De azt hiszem, hogy félek is tőle. Nem bízom benne egyáltalán. Bízni amúgyis nehezen bízok.

Én már depressziós vagyok, még ha csak magamban őrlődök is, és a barátaimmal próbálok túljutni rajta, és egyre mélyebbre kerülök.

Teljesen tönkre fogok ebben menni idegileg és lelkileg. Már semmit sem várok az élettől, csak egy kis nyugalmat akarok.

A legrosszabb, hogy szerintem soha többé senki előtt nem fogok merni kinyílni, nem azért, mert nem akarnám, hanem, mert szerintem képtelen leszek rá pszichésen.

A vicc, hogy ő tényleg semmiről sem tud, semmiről sem, hogy mit érzek. De én sem arról, hogy ő mit érez. Tényleg szinte bárkinek tudok már beszélni erről, de neki nem. Nem tudom, mi értelme ennek, mert ebből semmi jó nem lehet. Nem tudok tisztán gondolkodni, és zavart vagyok rettenetesen. Hiába próbálok segítséget kérni, senki nem segít :(. Azt már nem annyira gondolom, hogy öntudatlan állapotba jutnék, de végleg meg fog törni ez 24 évesen. Már unom az életet. Túl sokat szenvedtem már. De ez életem első komoly törése. Lesz ez még rosszabb is ennél, én ezzel vigasztalódom, meg azzal, hogy egyszer véget ér a sok szenvedés...