Szerinted melyik jobb, egyedül, vagy ilyen kapcsolatban?

Az elsőnek igaza van, ha szeretik egymást akkor nincs ezzel semmi baj. A szerelem bizonyos szinten kihűl több év után ami szeretetté alakul akkor kevesebb a romantika meg a szex is.

Hasonló helyzetben voltunk már mi is a párommal, 3 év után amikor mindketten elvégeztük a középsulit én egyetemre mentem, a barátom meg szakmát ment tanulni. Akkoriban nem volt nagy köztünk a szerelem, szerettük egymást, puszi, csók, ölelések, megvoltak, nagyon nem is jártunk el mi sem, mert én tanultam, párom meg dolgozott többnyire hétvégén is vállalt plusz munkákat hogy legyen egy kis pénze. Persze mindketten voltunk bizonytalan helyzetbe amikor szakítottunk mert nem éreztük már azt a szerelmet, de ugyanakkor 1 hónap után amikor nem voltunk együtt beláttuk mindketten hogy szeretjük egymást, én nem bírtam más kapcsolatba továbblépni pedig voltak udvarlóim, a párom sem tudott tovább lépni. Volt egy kiszemeltje de nem bírt vele igazán megismerkedni pedig kereste őt a lány elég gyakran és foglalkozott is vele, de a párom engem szeretett. Akkor 1 hónap után találkoztunk, leültünk és kettesbe megbeszéltük a dolgokat, mindketten szerettük is egymást, és akkor a tűz is újra éledt akkor hatalmas nagy szerelem kezdődött el ismét, akkor volt romantika, szex stb... De néhány hét után minden visszaállt a régi kerékvágásba, és nagyon elvoltunk, romantika alig volt, szex is kevesebb lett, de heti 1 alkalom megvolt mert mindketten kívántuk, mindennap beszéltünk stb... Aztán amikor én is végeztem az egyetemmel és elkezdtem dolgozni, bár nem a diplomámmal hanem egyetem mellett esti tagozaton letettem a kereskedelmit is mert valamiért bennem volt az is hogy élelmiszer mérnökként nem tudok azonnal elhelyezkedni, így végül egy multi üzletláncnál kötöttem ki, persze ott van protekcióm és nagyon jó társaságba kerültem, mondta is a főnököm hogy ne adjam fel azt hogy a diplomámmal nem találok munkát, mert mondta hogy több helyre betud majd tenni csak legyen némi munkatapasztalatom és ennyi. Közben a barátommal is tervezgettünk amiből összeköltözés lett még tavaly és imádunk együtt élni, mindenünk megvan, a csal segít is, és mindig jó a hangulatunk, mindent megbeszélünk, mindig csinálunk valamit kettesben, és bár egyikünk sem érzi a hatalmas szerelmet, de ugyanakkor mindig összebújunk és átkaroljuk egymást, tehát megvan a szeretet és ez a lényeg, csók, ölelés, kevés szex, nekünk ez bőven elég egyikünk sem az a nyálas csöpögő típus, bár a barátom sokkal érzelmesebb mint én, elég érzékeny ember, de jól eltudja fedni magában, senki nem mondja meg róla első ránézésre hogy egy érzékeny, érzelmes ember, még rajtam kívül akik nagyon ismerik ők sem mondják meg róla. De a barátom ilyen, szeret engem, én is nagyon szeretem őt, amikor úgy érezzük akkor érzelmesebb részre tér át a kapcsolatunk, de sosem volt olyan hogy nem kívántuk volna meg egymást, és ami a legfontosabb így lassan 6 év után egyáltalán nem bírjuk 3 napnál tovább egymás nélkül.

Idén áprilisban is barátom kiutazott Angliába a nővéréhez egy hétre segíteni nekik a költözésbe meg valami felújításba mivel saját tulajdonú házat vettek mert a tesójának a párja vagy is ár a férje Brit állampolgár, de részben magyar származású is és ő is nagyon sokat volt itt Magyarországon az anyjánál meg a nagyszüleinél, itt is járt suliba, itt tanult meg magyarul is, sőt itt is ismerkedtek meg a párom tesójával, de amikor jött az az időszak amikor nehezen lehetett munkát találni, meg sokak megélhetése is bizonytalanná vállt, akkor utazott vissza a srác, és vitte a párom nővérét is. Ők azóta kinn élnek, elvannak, mindenük megvan és azon az 1 héten is mert én még nem mehettem szabira nagyon nagyon hiányzott párom és én is neki, egyszerűen nem bírjuk egymás nélkül, pedig nincs meg az a nagy szerelem, de mégis megvan bennünk az a dolog ami egy párkapcsolatban kell.

Egyedül lenni meg nem bírnék, sokat voltam egyedül nekem ő az első párom, és nekem szinte barátaim sem volta a suliban, szép lánynak tartanak de visszahúzódó, csendes, magamnak való vagyok, a munkahelyemen lettek igazán jó barátaim mert komoly gondolkodású vagyok, ahogyan a páromra is hasonló jellemző, én alig buliztam életembe, jóformán csak a kötelező bulikon voltam ott, párom sem volt az a nagy pörgős, bulizós, de ő kipróbált már elég sok mindent, volt ilyen meg olyan bulikba pedig ezek rá se jellemzőek, de ő volt discoba, koncerteken, stb...

Régebben azt mondtam volna, hogy jobb egy ilyen kapcsolat. Meg úgy egyébként is jó, hiszen nyugodt, kiszámítható, stb.

Volt is ilyen kapcsolatom, ma már bánom az éveket, amiket rápazaroltam.

Most olyan párom van, aki naponta mondja, hogy szeret, a kapcsolatunk izgalmas, képes a metró mozgólépcsőjén két szóval úgy felizgatni, hogy alig bírom ki utána hazáig. Örülök neki, hogy ilyen kapcsolatom van, sosem akarnék olyat, mint a régi.

sztem inkább lennék egyedül. Nem hiszem h hosszabb távon életképes tud lenni ez. Persze, h egy idő után átalakul minden és szelídül a láng, de....

sztem ezek nélkül egy kapcsolat... Inkább csak barátság. Ami persze jó vhol, de.... Nekem pl fontos, h nőnek érezzem magam. Ezek nélkül nem tudom, meddig tudnám annak érezni magam.

A kapcsolat. :)

Ahogy már írták előttem, minden kapcsolatban egy idő után elmúlik a láng. Ott dől el, hogy a kapcsolat hosszútávú lesz-e vagy sem. Ha nálatok nincs láng, de így is vannak puszik, ölelések, tudtok beszélgetni és szeretitek egymást, az azt jelenti, hogy hosszútávon is működhet a dolog.