Elhanyagoltnak érzem magam. Talán az én hibám is. Mégis mit tehetnék?

Az a helyzet, hogy a párom, most már cirka 2 hete szinte minden alkalmat megragad, hogy játsszon a számítógépen. Amikor szeptember elején összeköltöztünk, akkor viccesen megjegyeztem, hogy annyit játszhat, amennyit szeretne. De aztán megállapodtunk, hogy lesz korlátja a játéknak és rám is figyel. Az elején még ment is, mert akkor már benne volt egy játékban, de meg volt a mérték.

Azóta, azt a játékot befejezte és talált újat, aztán még egyet... most kb. 2 hete ott tartunk, hogy ha itthon van játszik és a kutyát is én viszem ki minden alkalommal - holott hivatalosan az övé -, ha elmegyek valahova pl. melózni, akkor kb. biztos, hogy ugyanott találom, amikor otthagyom - a gép előtt.

De már azt is megfigyeltem, hogyha közösen elkezdünk nézni egy filmet és közben tartunk egy szünetet - mert hosszú a film és mondjuk zuhanyozni szeretnék -, akkor amire kiérek, vagy újra kezdenénk újra játszik.

A válasz pedig annyi, hogy sorry édes, de ettől még mindig szeretlek. Jah, hát... mikor megjegyzem gúnyosan, hogy ja, képzelem, mennyire szeretsz, akkor ő visszavág azzal, hogy én mondtam, hogy annyit játszhat, amennyit akar. Mire mondtam neki, hogy nem gondoltam volna, hogy a vicces megjegyzésemet komolyan veszi és be is tartja és kb. le sem szar. Persze, valahol én rontottam el a dolgot a megjegyzésemmel. De nem gondoltam volna, hogy egy felnőtt, érett, intelligens pasi nem tud határt szabni és figyelmet fordítani rám is.

Lehet ő elégnek tartja az, hogy megnézünk egy filmet és közben pl. megfogja a kezem, vagy az ágyban maga mellé húz és átkarol, néha megpuszilásra futja. Mert neki tök frankó, hogy itt vagyok és napi rutinként csinálgatom a dolgokat - pl. uzsit vagy nagy estebédet.

Elkenődtem és nem is tudom mit tehetnék?!