Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Szerintetek is én vagyok az...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szerintetek is én vagyok az "elmebeteg" és a nem normális? Teljesen kivagyok

Figyelt kérdés

Őszinte válaszokat kérnék természetesen ez csak az én nézőpontom szóval ezek alapján egy véleményt. KÖSZÖNÖM aki végigolvassa!


Szóval összejöttünk tavaly október végén- november elején. Előtte mindig felszínes kapcsolataim voltak ( 2 hosszabb de nem éreztem mélynek a kötődést.). Már az elején rájöhettem volna, hogy valami nem stimmel, de ekkor még aranyosnak tartottam, hogy féltékeny. Szóval az események....


- November elején részegen felhívott, hogy ő átjön hozzám velem szeretne lenni. Amikor megérkezett egyből odaült a számítógépemhez, hogy megnézze kikkel, mit beszélek, nem-e beszélek fiúkkal, nincs-e más. Nem volt semmi amit találhatott volna facebookon elkérte a jelszavam. Én megadtam neki, úgysincs semmi nyugodtan olvassa. (Hogy lehettem ennyire buta...?). Az övét nem kértem el, engem az ilyen dolgok nem érdekelnek vagy megbízok benne vagy nem.


- Jött 2 hetes cívódás az análszexen, mennyire akarja ígyúgy, milyen szomorú hogy nem lehet próbáljuk ki biztos jó lesz, mert nekem még nem volt nem tudhatom hogy rossz. ez egy héten keresztül, mikor kitaláltam hogy deee volt már nagyon rossz volt ne haragudj nem szeretném (utólag persze bevallottam hogy nem igaz csak már annyira erőszakoskodott hogy nem tudtam mi találjak ki nem érdekelte hogy én nem szeretném...), m1 ez csak olaj volt a tűzre állandóan ezen volt megsértődve, fenyegetett hogy akkor kidob mert mással bezzeg volt. 3 hétig ment ez.


- Szilveszterkor kiderült, hogy ő beszélt egy másik lánnyal az ország másik végéből, de csak szórakozott engem szeret. Én itt higgadtan megmondtam neki, hogy felis út leisút, én nem beszélhettem fiúkkal (abszolút semmiről, ellenőrizte), csalódtam. El is ment, de hullarészegen visszajött 2 óra múlva a barátaim nem engedték be már rúgta az ajtót kiabált, mire mondták hogy akkor a rendőrökkel fogják elvitetni, kimentem hozzá. Dulakodás, undorító szavakkal illetett s a végén már énis kiabáltam. Többször megütött rángatott, de ezek után megbocsájtottam neki.


- Februárban szinte mindennap kiborult, mindenen veszekedtünk 2-3 hétig. Minden exes témán kérdezgetett ha nem válaszoltam megsértődött pl hányszor szexeltél hány emberrel ha nem mondtam meg azért borult ki ha megmondtam azért.... beleszorította a párnát a fejembe, nekiütötte a fejemet a falhoz stb... Egyszer azért kaptam mert rámírt egy fiú osztálytársam hogy szia mizu? én meg nem válaszoltam... szerinte válaszoltam csak kitöröltem a választ... Innentől elkezdtem mindent törölni nem válaszoltam senkinek ha írtak gyorsan kitöröltem... már itt is teljesen kivoltam lelkileg viszont úgy éreztem rajta kívül nem számíthatok senkire (családom nemigazán van)... Rengeteg ilyen veszekedés volt... olyanért is hogy elmentünk a margitszigetre nem fogtam meg magamtól a kezét ezért ő előrerohant és nem futottam utána (aznap betörte az üveget az egyik képemen, bezúzta a szekrényt...)


- Árpilisra megőrjített ezekkel a féltékenykedésekkel sose buliztam de aznap elakartam menni mert már teljesen kivoltam lelkileg de otthagyni sem tudtam. Aznap éjjel elmentem egy barátnőmmel bulizni.eleinte nem is ittam azt terveztem este 9kor elindulok haza nem maradok velük. ekkor elkezdett hivogatni meg írni hogy biztos iszol és megcsalsz órákon keresztül csak bántott... ekkor jöttek oda fiúismerőseim és kezdtem el inni, kikapcsoltam a telefont. hazaértünk hozzám az ismerőseimmel megint hivogatott mondtam neki hogy nem bulizok nincs itt senki. átjött és úgy megvert hogy kórházba kerültem... eltört a lábujjam és monoklim lett, tiszta lila volt az egész testem... Utólag megbántam hogy hazudtam neki (nem szokásom, de úgyéreztem ezt most megérdemli...nem nem csaltam meg, sose tettem volna ilyet)


- Ezután nem tudtam dolgozni menni, ő mindig mondta a munka fontosabb maradj velem találkozzunk, én hülye ebbe is belementem. a végén ott tartottam hogy pszichiáterhez jártam teljes depresszióba estem senkivel nem akartam találkozni csak vele. Sose volt olyan hogy hiányzok a munkából de onnantól nem mentem.


- Volt még pár említésre méltó "balhé" még 3-4x amikor hozzámért megpofozott leköpött stb, ő is beismerte hogy ő a hibás de megfog változni nagyon szeret mindig visszakönyörögte magát. sose tudtuk lezárni a kapcsolatot állandóan hívott ha kikapcsoltam a telefont anyukámat és a lakótársaimat hívta írt nekik míg szóba nem álltam vele


- Amikor veszekedtünk én kb csak ültem és néztem magam elé már nem mentem bele nem érdekelt. Ez is baj volt mert hogy hagyhatom hogy ő sírjon. Rongálta a cuccaimat... amire azt mondta dehát csak tárgyak inkább engem verjen meg?


- Augusztusban volt az utolsó verekedés itt megmondtam neki hogy nem érdekel. Most vissza fogod kapni mert képtelen vagy megváltozni, azt mondta bármit kibír csak maradjak vele. Én ezután 3 hétig kutyába sem vettem ugráltattam stb sose volt következménye a tetteinek most azt akartam hogy legyen


- Terhes lettem, nálam ez volt az utolsó csepp szerintem a pohárban teljesen kiszámíthatatlan lettem (szeptember), nem tudtam mit csináljak, rettegtem a műtéttől, nagyon durva hangulatingadozásaim voltak, mindenen kiborultam. Korábban ilyen soha nem volt nagyon féltem és egyedül éreztem magam, állandóan sírtam.


- Utolsó előtti veszekedésünknél nálam szakadt el a cérna, nagyon csúnyákat mondott nem bírtam tovább tollal ráfirkáltam a kabátjára hogy látod milyen érzés amikor valaki a te ruhádat/bútorodat teszi tönkre?Ekkor megint megőrült elkezdett üvölteni kiabálni lökdösni rálökött az ágyra, de most nem hagytam magam (első eset...), hozzávágtam a cipőmet és mondtam, hogy menjen el. Azt mondja zárva van az ajót. mondom nincs zárva menj el. nem ment el, dezodorral és öngyújtóval megpróbálta felgyújtani a szekrényemet összeborogatott mindent én kihívtam a rendőröket bezártam kulcsra az ajtót, hogy már ne tudjon elmenni. A rendőrök kijöttek én megijedtem és gyorsan kiengedtem de már késő volt. Lent mondtam hogy bántott megragadott stb dulakodás volt, illetve áprilisba monoklisra vert. Ő természetesen tagadta mire én mondtam hogy jó akkor most hasbavert. Jegyzőkönyvbe ezeket nem vették mert nem akartam feljelentést tenni...



Mindegy ennyi a történet nagyvonalakban szakítottunk. Én vagyok az elmebeteg szerinte megkéne ölnöm magam jobb lesz úgy mindenkinek...elmebeteg vagyok kezelni kéne úgyse fog soha szeretnisenki stb. sose voltam ennyire a padlón, tönkretett úgyérzem teljesen ez az egy év. a barátaimmal nem vagyok hajlandó beszélni a szüleimmel se nem tudom mit csináljak, a babát meg nem lehet elvetetni 99% - igazolásokat adtak a kórházban hogy mivel köhögök influenzám van nem csinálják meg a műtétet. Ez volt 3 hétig mostmeg túl késő kiadták az igazolást hogy önhibán kívüli de így se biztos hogy megkapom a méltányossági engedélyt..


2014. nov. 2. 13:06
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:

A súlyos, közveszélyes, gyomorforgató elmebeteg nyilvánvalóan ő, nem te, bár nálad is vannak gondok, ha ennyit tűrtél neki.

Kérlek szépen, mondd el... MIÉRT TETTED?! Miért nincs annyi önbecsülésed, hogy megszabadulj egy agresszortól? Ha nekem lett volna ilyen barátom, szerintem már börtönben ülnék, mert lekaszaboltam volna a fejét egy baltával, vagy ilyesmi. :D Komolyan.


Egyébként keress egy jó klinikai pszichológust, akit segít neked! Ki kellene bogozni, hogy miért voltál képes beleragadni egy ilyen kapcsolatba, valamint ugye a súlyos lelki sérüléseidet is fel kellene oldani.


Én nagyon sajnállak, és együttérzek! Nekem ugyan nem volt még olyan barátom, aki fizikailag bántott, csak olyan, aki lelkileg terrorizált, szavakkal bántott (halállal fenyegetett, minden ocsmányságot mondott rám...stb.), és már az maradandó sebeket okozott, szóval el sem tudom képzelni, hogy egy ilyen mit okoz. :(

Remélem, hogy rengeteget tanultál az ügyből, és máskor a tizedét nem tűröd el sem az erőszaknak, sem a féltékenykedésnek.

2014. nov. 2. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 anonim ***** válasza:
Az a baj, hogy senki nem találkozott még ilyennel, és szinte mindenki csak leoltani és ítélkezni tud. Az a helyzet, hogy valami oknál fogva a bántalmazott nők ritkán szokták otthagyni a bántalmazó párjukat. Lelkileg nem tudnak elszakadni, és képtelenek logikusan gondolkozni. Nem vagy ezzel a problémáddal egyedül, kérdező, de nem benned van a hiba! Javaslom, hogy keress szakembert. Biztos vannak ingyenes telefonszámok (más nem e-mail cím), amit ilyenkor hívni lehet. Ilyesmire keress rá, hogy "családon belüli bántalmazás".
2014. nov. 2. 14:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!