Szerintetek valaha kellettem neki, ha igen még van esély, vagy csak beképzeltem mindent? (lent)

Van egy srác, amikor megismertem folyton sürgött forgott körülöttem mindenben segített kérés nélkül gáláns volt és udvarias, egyik napról a másikra ez megszűnt akkor kezdtem el gondolkodni rajta h talán mint nő kellettem neki és nem szimplán jófej volt. Olyat is mondott akkor h mindenkit elüldözök magam mellől. Később olyan semilyen lett a viszonyunk, majd megtudta h tetszik nekem de sztem ezt ő csak a külsőségekre érthette, pedig ő mint ember, a személysége tetszik nekem olyan megnyugtató ha mellettem\ velem van. Elkezdett vele flörtölni egy csaj és ő is a csajjal de gondoltam lehet féltékennyé akar tenni, de hallottam vkinek aki mondta neki h nekem bejön h mást nézett ki magának, meg folyton beszélget a csajjal mellőllem meg elült mùltkor is mikor csapatba kajáltunk, viszont egyik nap meg taliztunk munkába menet és együtt mentünk olyan kedves volt meg azért néha mosolygott, viszont nagyon keveset beszélt kb minden témát én hoztam fel, amugy elég kínos lett volna fél órát némán együtt tölteni. De velem ugy érzem nem olyan közvetlen pedig az elején folyton nézett meg sürgött körülöttem, hülyült stb. Nagyon szeretem a személységét olyan különleges viszont nagyon helyes is és félek h én nem vagyok elég jó neki, szerintetek valaha kellettem neki, vagy csak egy remény (volt) nekem a boldogságra. Mert h lehet h másokkal olyan jól eldumál velem meg nem, ennyire nem vagyok neki szimpi...:O:( Pedig két kezem odaadnám érte, csak azt bánnám h utána már nem tudnám mivel átölelni.