A fiús anyáknál tényleg ilyen elvárás, hogy a lány házias legyen?

Szerintem az jogos elvárás valakitől, hogy kivegye a részét a munkákból. Akár a konyhában akár máshol. Akár mikro, akár makro közösségről van szó azért be kéne segíteni.

A technikai részen nem akadnék fenn. Ismerek nőket (és helyesbítek is lányokat, mert a nők tudnak) akik nem tudnak főzni. Nos ők játszhatják a hercegnőt, de ha összeköltöznek valakivel úgy is meg kell tanulni.

Erre mondom, hogy "az élet majd megtanítja".

A lustaság, és az, hogy a munkák alól ki akar bújni kvázi az viszont szerintem is jellemhiba.

Az megint másik kérdés (tudom nem szép dolog, de nem tudom máshogy érezni) nem tudom nőként annyira tisztelni azt a lányt akinél jobban főzök, hogy társként gondoljak rá esetleg. (ez már nem aktuális régen, de annó ez zavart volna durván párválasztáskor)

Ugyanis tudok főzni, méghozzá jól. Nálunk nem probléma, hogy ha későn ér haza a párom én várjam meleg vacsorával, és ez fordítva is így van.

Szóval a szándék, és hajlandóság lesz itt a bibi szerintem.

"Ismerek nőket (és helyesbítek is lányokat, mert a nők tudnak) akik nem tudnak főzni. "

Bocsi, de ez szerintem baromira demagóg kijelentés, hogy igenis a nő dolga a főzés, és aki nem tud, az nemis nő.

Nálunk mindig is a párom főzőtt, imád főzni, én, pedig, mint NŐ(mert én igenis ettől független nőnek érzem magam, tetszik vagy sem), alap ételeken kívül sosem főzök, viszont segítek elpakolni utána, elmosogatni, és hasonlók. A házimunka szintén nem csak a nő dolga, meg kell osztani. Kivéve persze, ha a férfi dolgozik, a nő meg otthon van egész nap mint "háztartásbeli", akkor jogos az elvárás.

#5

Nos mint írtam lehet nem helyes módon teszem mindezt.

De én személy szerint mástól sem várok el mást mint magamtól. Sem többet, sem kevesebbet. Semmiben, mert igazságtalan is lenne.

Így én úgy érzem, hogy ha én férfiként tudok főzni, egy nőtől joggal várhatom el ugyanezt.