Ha a párotok egyik szülője eltávozna, hogyan viszonyulnátok hosszútávon a párotokhoz?

Bárkivel történhet tragédia. Hagyni kell neki időt, h feldolgozza.

Nem szabad követelőzni rajta.

Viszont ha nem tud túl lenni, és sok hónapig, vagy évig eltart a dolog, muszáj segítséget kérni szakembertől, ha nem hajlandó, ott kezdődnek a problémák, vagyis szerintem onnantól kell komolyan elgondolkozni...

Az a baj, h sok kapcsolat rámegy egy ilyen krízisre.

Egy párkapcsolat véleményem szerint attól párkapcsolat, hogy társak vagyunk, akiket mély érzelmi kötelék tart össze, és nem csak holmi felszínes tetszés meg d*gniakarás.

Akit szeretek, nem azért szeretem, mert jó társaság, vagy mert jó vele a szex. Hanem mert egyszerűen szeretem. Magyarázkodás és indok nélkül. Szeretem őt magát. Ha nehéz időszakon megy keresztül? Természetes lenne, hogy ott lennék mellette.

Akkor is, ha semmi nem lesz a régi. Az ember folymatosan változik. Arra nem lehet alapozni, hogy mindig minden ugyanúgy marad. A szerelem viszont nem csak egy adott állapotnak szól, hanem egy személynek.

Én úgy értettem, h ott szokott a kapcsolat meginogni ha valamilyen nagy változás áll be....

Lehet ez haláleset, munka vesztés, ... A lényeg, h társunk megváltozik, és alkalmazkodni kell a kialakult helyzethez.

Ugyanakkor van olyan helyzet amikor hiába minden támogatás, már nm tudjuk ugyan azt az embert látni a kedvesünkben.... főleg ha éveken át fenn áll a helyzet, amit gyakran elhidegülés követ.... Főleg, ha olyan személy, h magába fordul, és kizár az életéből...

Persze a legtöbb esetben a gyászmunka megtörténte után, rendeződik minden. És természetesen a legvéksőkig támogatni kell a párunkat egy ilyen nehéz helyzetben.