Unom a barátomat, mit tegyek?

Erős kifejezés hogy unom, csak nem találtam más szót rá..

Lassan fél éve vagyunk együtt a barátommal, nyáron nagyon jól elvoltunk neki is több szabadideje volt, nekem is nyári szünet stb.. Ahogy bejött a suli, kevesebb szabadidő változott meg szépen lassan minden.. Mostanában már nem szexelunk mindennap, nem is talalkozunk mindennap ( ami érthető, munka stb.. ) de mikor együtt is voltunk nem fél órára hanem nálunk aludt, vagy én náluk akkor is nekem kellett kezdeményezni, szóvá tenni a dolgot, vagy nem is fekudtunk le egymassal. En ebbe belefaradtam, hogy nekem kell "könyörögni", egy ideje már ugymond lesz.rom nem sasolom ugy a telefont hogy jaj mikor keres már, ma is csak kb fél órára találkoztunk abbol 10 percet beszéltünk utána az egyik marha ismerősével kellett foglalkoznunk, tegnap nem is találkoztunk ilyenkor felhív stb de nem érzem azt az óriási boldogság érzetet már h jaj dejo pont ő hív.. Remélem valaki tudja mire gondolok, mit tehetek ez ellen? Hogyan fogalmazzam meg neki ezeket a dolgokat? Mostanában sok dolga volt ( a mostanában felölel úgy 2 hónapot!) fárad volt stb... Én ezt megértem, de ő is szem előtt tarthatná azt, hogy nekem mások az igényeim, akár már szex téren is mindennap kívánnám, nem az hogy 2-3 naponta.. Ha... Tudta mit vállal ő is egy ilyen kapcsolattal ( 11 év a korkülönbség) én is "bevállaltam" Ő érte azt hogy nem járok el bulizni stb. De így hogy nem is találkozunk nem is tudok magammal mit kezdeni ha már mással találkoznék esetleg ugy hogy az egész délutánomat lefoglalná az már rosszul esne neki... Nem tudom.. Kicsit szedett-vedett amit írtam össze-vissza jutottak eszembe a gondolatok remélem érti vki és tud tanácsot adni.. Ha ténylegesne együtt vagyunk és nem félórára az nagyon jó elvagyunk stb, de vhogy meguntam a könyörgést hogy aludj nálunk és a hasonlo dolgokért ...Köszi a válaszokat!